Mi mindent tennél meg azért, hogy a menők közé tartozz? Hogy pénzt szerezz? Ki korpa közé keveredik, bizony, megeszik a disznók.

Stieg Larsson Millenium-trilógiája óta felerősödött a nemzetközi figyelem a skandináv krimi iránt, egyre nő a magyarra lefordított művek száma is. A „rohad valami az állami gépezetben“-típusú regények megmutatják, hogy a makulátlannak vélt skandináv országokban is élénk alvilági élet, és bürokratikus csalások hosszú sora vár felderítésre és leleplezésre. Az alkotók a lélek legmélyebb bugyraiba tesznek kirándulást, amiből nem hiányozhat a kortárs társadalom látleletének megfogalmazása sem.

Larsson trilógiájának svéd filmes verzióit rögtön amerikai remake-ek követik, természetesen így fog járni Jens Lapidus művének adaptációja is. A projekt előkészítés alatt áll, készül a Warner Bros. remake-je Zac Efron főszereplésével.

Jens Lapidus Instant dohány című műve Stockholm Noir trilógiájának első kötete. A szerző maga belülről is ismeri a svéd alvilágot, védőügyvédként otthonosan mozog a veszélyes bűnözők között.

Az Instant dohány története szerint JW (Joel Kinnaman) jogot tanul a stockholmi egyetemen, egy kis mellékesért feketén taxizik, és egyre közelebb kerül különböző alvilági ügyletekhez a gyorsabb gazdagodás reményében. Jorge (Matias Padin) börtönből való szökése után próbál boldogulni, Mrado (Dragomir Mrsic), a szerb gengszter pedig épp kifelé tartana a rossztársaságból, hogy normális életet élhessen lányával, Lovisával. A három féri útjai keresztezik egymást, és hármójuk kapcsolatán keresztül bebizonyosodik, hogy aligha bízhatsz bárkiben ezekben a körökben.

A film a pre credit scene (azaz a főcím előtti jelenet) után meglehetősen kapkodva vág bele meséjébe, alig követhetően, mi mikor, mihez képest történik. Ezen a zűrzavaron segít, ha az ember ismeri az adaptáció alapjául szolgáló regényt is, azzal együtt minden világossá és érthetővé válik. Azonban ez a plusztudás nem várható el az egyszeri mozilátogatótól egy ilyen műfaj, vagy kaliberű mű esetében. Értem ezalatt azt, hogy azért mégsem egy világszerte ismert és rengeteg olvasót generáló könyvről van szó. És különben is. Egy mozgókép beszéljen magáért.

Persze, azért a könyv ismerete nélkül is élvezhető a filmváltozat, az alkotók a regény hosszú sorai által lehetővé váló karekterjellemzéseket és a szintén terjedelembeli bőségből fakadó jellemző epizódokat a szereplők környezetének aprólékos kidolgozásával helyettesítették. Így a lényegretörő párbeszédeikkel kiegészülve világosan látjuk hőseink motivációit és a felszín alatt rejlő üzeneteket. Az elején zavaros részletek pedig szép lassan értelmet nyernek, ahogy haladunk előre, és legalább van egy kis aha-élményünk is.

A rendező Daniel Espinozanak ez a harmadik nagyjátékfilmje, debütáló alkotása, a Babylon kór huszonéves fiatalokról szólt, második filmje, a Tradíciók markában Dániában játszódik, ahol a zsidó-muszlim konfliktus mindennapi életekre gyakorolt hatását élhetjük át. Mostani filmjében, az Instant dohányban Espinoza olyan világba kalauzolja nézőit, amilyet láttunk már ugyan, de így még nem. Megismerjük innen is, onnan is, látjuk az egyes gonosztettek mögött rejlő miérteket. Úgy kínálja fel nekünk a nézői azonosulás pozícióját három főszereplőnkkel, hogy tudjuk, közülük senki sem tökéletes, sőt… mégis van bennük némi emberi, tetteiket sem az esztelen gonoszság, hanem sok esetben a kényszer diktálja.
Persze, ettől még bűnözők. Csak most már értjük, hogy miért azok.