A Bárka Színházban bemutatott darabban a burleszké a főszerep.

A Telefondoktor telefonon rendel. Mert ugyan még telefonon keresztül is nehéz őszintének lenni, de néha muszáj. Például akkor, amikor a burleszkszerű történések eredményeként az ember olyan szituációban találja magát, ahová csak a sorozatos füllentések terelhették az eseményeket.


A hétvégén a Manna bemutatta legújabb előadását. A színház kamaraszínpaddá avanzsált Kávézójában várta a nagyérdeműt Szabó Borbála darabja, a Telefondoktor. Az egyszemélyes bohózatban Békés Dénes (Göttinger Pál) egy nőgyógyász, aki rendelőjében ragadva csak telefonon keresztül tudja tartani a kapcsolatot a külvilággal. Egyik hazugságból a másikba gabalyodva hősünk szép lassan eljut oda, ahol már semmi értelme a kertelésnek.

A rendezői feladatokat Orosz Dénes látta el, akinek a neve leginkább a mozilátogató közönségnek csenghet ismerősen, a Mellettedben és a Poligamyban, két leghíresebb alkotásában párkapcsolati zűröket elemzett. Most sem távolodott el a témától, csak a kivitelezéstől, de kívülről nézve semmi nehézséget nem jelentett neki a világot jelentő deszkákra adaptálni filmes tudását. Egyébként ez nem egyedülálló a művészvilágban, Ingmar Bergman is előszeretettel ingázott e két kifejezésforma és látványvilág között, csak hogy egy példát említsünk. A főszereplő Göttinger Pál is viszonylag új pozícióban tetszeleg, hiszen eddig inkább rendezőként szerepelt a színházi berkekben.

A produkció létrejöttét a Manna Egyesület tette lehetővé. A civil szervezet egyebek mellett mecénáskodással is foglalkozik. Így olyan előadások megvalósulásához járultak már hozzá, mint a De jajj… (ebben a zenés produkcióban a tolerancia jegyében Tompos Kátya, Balogh Rodrigó, Szőcs Arthur és Zöld Csaba cigány népmeséket adnak elő), a Pedro Almodovar filmje által ihletett MM – avagy Mindent Magamról, Jaross Viktória darabja, vagy a Kicsi Nyuszi Hopp Hopp, amely 2010-ben elnyerte a Vidor Fesztivál legjobb kamaraszínházi előadásnak járó díját.

Egy, a Telefondoktoréhoz hasonló alapszituációban – tudniillik csak telefonon keresztüli fél-párbeszédekből ismerjük meg a rendelőn kívül történteket – nagyon nehéz úgy információt közölni, hogy az se redundáns, se érthetetlen ne legyen. Szerencsére az alkotógárdának sikerült elkerülni ezeket a kelepcéket, a történettöredékek a darab végére egymáshoz illeszkedve, hézagok nélkül adják ki az egészet. Az időközben bennünk felmerülő kérdésekre mind választ kapunk.

S annak ellenére, hogy az egy térben, egy szereplővel operáló darab ötlete hathatna unalmasnak, a verbális humor és ötletesség élvezetessé teszi a Telefondoktort. Békés Dénes karakterében egy kicsit mindenki magára ismerhet, nagyon emberi és esendő, ugyanakkor mulatságos figura, aki nem kis öniróniával képes szemlélni saját életét. A történet emellett az örökérvényűség mellett azért is kifejezetten élvezetes, mert van benne egy jó adag magyar valóság, gondolatok és kritika a világot illetően, amelyben élünk.