Szó szerint poraiból éledt újjá a francia filmművészet egy rendkívül korai, 1902-ben készült alkotása a Cannes-i Filmfesztiválra.
Az 1902-es film későbbi színes változatát - benne az ikonikussá vált, arcszerűen ábrázolt Holddal - évtizedekig elveszettnek hitték, aztán 1993-ban egy névtelen adományozó eljuttatta a Barcelonai Filmintézetnek a film egy kópiáját.
A példány annyira rossz állapotban volt, hogy helyreállítása csak megfeszített munka eredményeként jöhetett szóba. "A film szó szerint darabokban volt, a nitrát kristállyá vált, szilánkokra hullott. Megállás nélküli hajsza volt, hogy digitalizálni tudjuk az anyagot, mielőtt porrá válik. Sorrendiség nélküli képek voltak a kezünkben, még csak nem is álltak össze. Széttört darabok voltak" - idézte fel Burton.
A kockák 1999-ben kémiai kezelésen estek át, felpuhították őket. Egy ilyen folyamat akár két évig is eltarthat. "Meglepetés volt, hogy a kezelés során észrevettük, hogy az alkotás 90 százaléka megvan" - mondta Serge Bromberg, a munkálatok vezetője.
Ezek után képről képre kezdték fényképezni a filmet, majd következett a digitalizálás. Ez a szakasz 2002-ben fejeződött be, de a teljes restauráció csak 2010-ben vált lehetségessé. "Még ekkor sem voltunk biztosak a sikerben" - jegyezte meg Bromberg.
A hiányzó képeket a Méliés család birtokában lévő fekete-fehér kópiából pótolták, kiszínesítve a kockákat. Az újjávarázsolt filmhez friss zene is született, amelyet a francia elektronikus zene élcsapata, az Air készített el.
