A japán képregény (manga) szerzői megélték a borzalmas március 11-i földrengést, látták a szigetország északkeleti vidékét leromboló szökőárt, aggódnak a fukusimai atomerőmű-baleset következményei miatt, és azon meditálnak, mindezek után van-e még értelme a szakmájuknak.

Éppen dolgoztam, amikor a földrengés történt. A lökéseket érezve rögtön megértettem, hogy nagy erejű földrengésről van szó – mondta Tanigucsi Dzsiro, az egyik legismertebb mangaka (képregényíró). Hozzátette: az atomerőmű-baleset után – akárcsak más – ő is sokat megtudott az atomenergiáról. „Lehetek én még mangaka ilyen körülmények között? Milyen képregényt lehet még alkotni?”

Olvasói kérésére végül a regénye folytatása mellett döntött, de még nem érzi úgy, hogy rajzokba tudná önteni a katasztrófát – magyarázta, reményét fejezve ki, hogy ez egy napon megváltozik.

A mesterhez hasonlóan éreznek a fiatalabb, tapasztalatlanabb mangakák is. Nisimura Taku, aki ironikus, szarkasztikus képregényeket rajzol, elmondta: elvesztette a nevettetés képességét. Ez heteken át tartott, mialatt a katasztrófáról szóló híreken csüngött.

„Ahogy múltak a napok, megértettem, hogy a japánok, akárcsak én, végre szórakoztatásra vágynak. Ismét vidámabb jeleneteket kezdtem rajzolni, közöttük aktuális témájúakat is”- hangsúlyozta.

Inue Takehiko, Oda Eiicsiro és Uraszava Naoki a tragédia óta soha nem látott expresszivitású szomorú arcokat, fájdalmas arcokon derengő félmosolyokat, megindító arcocskákat, dühös vigyorokat, reménytől fénylő szemeket rajzol a „Japánért szóló imádság” jegyében.

Forrás: MTI