A neandervölgyiről alkotott kép az elmúlt évtizedekben jócskán megváltozott, kultúrája, intelligenciája mégsem tért el annyira a modern emberétől, mint azt korában hitték. Ez a helyzet a táplálkozásával is, mint azt német kutatók kiderítették.
A németországi Senckenberg Kutatóintézet szakemberei azonban arra az eredményre jutottak, hogy a neandervölgyi étrendje jóval változatosabb volt, mint eddig hitték, és bőségesen tartalmazott növényi táplálékot is – írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása.
Táplálékválasztásuk, ahogy a Homo sapiens-é is, regionálisan különbözött - a Földközi-tenger vidékén mást fogyasztottak, mint az északi vidékeken. Azt ették tehát, amit élőhelyük nyújtott.
Erre utaló jelek már régóta akadtak. Az izraeli Amud és Kebara neandervölgyi lelőhelyeken például pisztácia, makk és zöldségnövények megkövült maradványai kerültek elő. A franciaországi La Quinában fellelt kőszerszámok pedig növények feldolgozására engedtek következtetni. A nemrégiben az észak-iraki Shanidar 3 nevű lelet fogkövében kimutatott növényi mikrofosszíliák, valamint a fogzománc árulkodó kopásnyomai is a neandervölgyi rugalmas táplálkozására utalnak.
A német kutatók a Senckenberg Kutatóintézet által kifejlesztett Occlusal Fingerprint Analysis (rágófelületi "ujjlenyomat-elemzés") módszerrel jutottak további információk birtokába. Összesen 73 felső állkapcsi őrlőfog rágófelületét elemezték ki a legapróbb részletekig. Eredményeiket a PLoS ONE című folyóiratban tették közzé.
A különböző régiókból származó neandervölgyi- és Homo sapiens-leleteken kívül főként húsevő, illetve vegyes étrendű természeti népek – például inuitok, tűzföldiek, ausztrál bennszülöttek – őrlőit is bevonták a vizsgálatba. A lelőhely és a lelet kora szerint a rágófelület kopása jelentős eltérést mutatott. Az ökológiailag hasonló területekről származó minták pedig hasonlítottak.
Hogy miért terjedt el a neandervölgyiről a húsevő sztereotípia, valószínűleg a kövületek félreértelmezéséből ered. Csontok ugyanis inkább fosszilizálódnak, mint a növények, tehát leginkább a kőkori vadászzsákmányok megkövült maradványai kerültek elemzésre. Ezen kívül a korábbi vizsgálatok elsősorban hűvösebb éghajlatról és/vagy északi területekről származó mintákon alapultak, ahol a táplálékkínálat leginkább húsból állt.
Forrás: MTI
