Előre kitervelte a gyilkosságot Judit
Habár történészek szerint a históriának semmiféle valós alapja nincs, mégis Judit évszázadokon keresztül inspirálta a művészeket a téma megörökítésére. Az eredeti leírás időszámításunk kezdete körül keletkezett, melyet a zsidó és a protestáns Biblia ma már nem tekint magáénak, bár korábban a Károlyi Gáspár féle Vizsolyi Bibliában még benne volt. A történet a katolikus Ószövetségben olvasható.
Az Újbabiloni Birodalom félelmetes uralkodója, Nabukodonozor (i.e. 605-562) egyik hadvezérét, Holofernészt bízta meg Kánaán földjének elfoglalásával. Állítólag 132.000 fős hadsereggel i.e. 587-ben meg is kezdődött a hadjárat, mely Betúlia népét rettegésben tartotta. A zsidók azonban elhatározták, hogy nem adják könnyen a szabadságukat, s Jahvéhoz fohászkodtak segítségért. Holofernész megtudván, hogy a népet istenük segíti, haditervet változtatott: a lerohanás helyett elfoglalta az összes forrást, s szomjhalálra kárhoztatta Júdea földjét. A zsidók már-már a megadáson törték a fejüket, amikor megjelent a csodálatos szépségű és ragyogó elméjű Judit, aki évek óta özvegyként, egyedül tengette életét. A város vezetőinek nem árulta el tervét, de biztosította őket, hogy megmenti népét a pusztulástól. Hazatérvén levetette özvegyi gúnyáját, és ledér, ellenállhatatlan ruhákat öltve elindult Holofernész táborába. A vezérnek azonnal megtetszett Judit, s minden vágya az asszony elcsábítása volt. Judit együtt evett és ivott Holofernésszel, majd miután a vezér teljesen lerészegedett, saját kardjával levágta Holofernész fejét. Függönybe göngyölte, majd visszaosont Betúliába. Ott a fejet a vár falára tűzték, és hálát adtak Istennek, hogy megsegítette őket. Az ellenség elmenekült, Juditot pedig nagy dicsőségben részesítették. Később sok férfi szerette volna feleségül kérni, de ő senkinek nem mondott igen-t, míg végül a Biblia szerint 105 éves korában halt meg, özvegyen.
A fenti kép ismeretlen itáliai művész 1500 körül készült műve. Chigi Saracini gyűjtemény, Siena.
Forrás: Prokontra
