Egy kutatócsoport a konvergens evolúció érdekes példájára bukkant a barázdásbálna-félék és pelikánok között.

A természet egyik legmeglepőbb tulajdonsága, hogy két nem rokon állatfaj egymástól független módon, rendkívül hasonló testrészeket fejleszt ki. Egy új vizsgálatban a kutatók azt demonstrálják, hogy a barázdásbálna-félék – melyek felölelik a világ legnagyobb állatát, a kék bálnát – rendkívül hasonló táplálkozási mechanizmuson és állkapocs struktúrán osztoznak a pelikánokkal, annak ellenére, hogy az evolúció egyértelműen független útjairól van szó.

Daniel Field, a vizsgálat vezetője szerint, bár a pelikán és a barázdás bálna rendkívül különbözik egymástól, ám hihetetlen hasonlóságokon is osztoznak. Elmondása szerint az eredmények egy számítógépes program izgalmas adatai, melyet ő és kutatócsapata tervezett a csont erősségének vizsgálatára.
pelikán

Mind a bálnák, mind a pelikánok az úgynevezett „elnyelő” táplálkozási stratégiát alkalmazzák. Alapvetően az állkapcsaik között húzódó, rugalmas szövetből kovácsolnak előnyt, így hihetetlen szélesre tátják szájukat, nagy mennyiségű vizet engednek be, mely reményeik szerint hallal és egyéb zsákmánnyal van tele.

„A szövet olyan rugalmas, hogy a barázdásbálna-félék egy táplálkozás során akár 50 százalékkal is megnövelhetik testtömegüket ” – mondja Field. A pelikánok testtömege pedig akár 300 százalékkal is nőhet. Az erős alsó állkapocs, mely képes az elnyelő táplálkozás során kitartani az igen komoly közegellenállási erővel szemben, mindkét fajnál egymástól függetlenül fejlődött ki.

Amikor két állat ugyanazon végpontra – jelen esetben hasonló táplálkozási struktúrák – jut el eltérő folyamatok során, konvergens evolúcióról beszélünk. Annak tesztelésére, a barázdásbálna-félék és a pelikánok állkapcsa mennyire hasonlít, a kutatók speciális számítógépes programot fejlesztettek, mely CT-adatok alapján ki tudja értékelni, a csont mennyire képes ellenállni a meghajlásnak.

Field elmondta, úgy érzik, a program magában is igen fontos, mert lehetővé teszi, a kutatók anélkül tanulmányozzák a csontok ruganyosságát, hogy károsítanék a ritka mintákat. Kiderítették, hogy mindkét faj állkapcsa a hajlítással szembeni ellenállás pontosan ugyanolyan sémájával rendelkezik.
hosszúszárnyú

Field szerint az igazi érdekesség annak felismerése volt, hogy ott állt előttük a konvergens evolúció tankönyvi példája. „Két nem rokon állat, nagyon hasonló szelekciós nyomással, mely hasonló adaptációkat eredményez.”

A konvergens evolúció, míg néha igen meglepő, nem olyan ritka. Akárhányszor két élőlény hasonló környezeti nyomásoknak van kitéve – mint például az óceánban vagy a sivatagban történő zsákmányszerzés – néha hasonló módszert fejlesztenek ki, hogy megbirkózzanak a kihívással. Ennek egyik híres példája a szárny. Mind a denevérek – melyek emlősök -, és a madarak – melyekről úgy hiszik, a dinoszauruszok leszármazottai – szárnyakat fejlesztettek ki a repüléshez. Azonban mégis igen kevés közös vonásuk van. Nem közös, szárnyakkal rendelkező őstől fejlődtek, hanem saját maguk fejlesztették ki a végtagokat.

A konvergens evolúció példáinak új élőlénypárosokkal történő vizsgálata – mint a barázdásbálna-félék és a pelikánok – reményt nyújt a kutatóknak arra, hogy jobban megismerjék az evolúció bonyolultságát. Az új vizsgálat a The Anatomical Record folyóirat júliusi számában jelenik meg.

Forrás: Hirado.hu