A Haáz Rezső Múzeum szervezésében Tompa László felújított emlékszobájának felavatására került sor június 6-án, hétfőn Székelyudvarhelyen a III. Székelyudvarhelyi Városnapok keretén belül. Az 1964-ben elhunyt udvarhelyi költő, író, műfordító dolgozószobáját egykori lakhelyén, a Tompa László utca 10. szám alatti épületben tekinthetik meg az érdeklődők.

Számos Tompát ábrázoló képzőművészeti alkotás is helyet kapott a falakon: Maszelka János, Szervátiusz Jenő és Tibor, Nagy Imre, Benczédi Sándor, Gy. Szabó Béla és Ember János csak néhány a neves erdélyi művészek közül, akik valamilyen módon megörökítették Udvarhely, Székelyföld költőjének portréját.
A megnyitó margójára Szakács István Péter író-tanár osztott meg néhány gondolatot a város híres szülöttéről. A kisvárosi poéta képeiben, toposzaiban lépten-nyomon tágabb környezetünkre ismerhetünk, mondta: – a kisváros sáros utcáira és szürke házaira (Kisvárosi sáros utcákon), a hófúvásban magasodó Budvárra (Erdélyi télben), a viharban kerengő ragadozó madarakra (Sasok a viharban), az őszi dér aranyos díszeiben pompázó erdőre (Nyájas ősz Udvarhelyen), a kavicsos partú, sodró folyóvízre (Lófürösztés), Székelyföld szikár szépségeire (Este egy székely festőnél). Reményik Sándor és Áprily Lajos mellett a „Helikoni triász” tagjaként az ő költészetében is megfogalmazódik a transzilvanizmus gondolata. „A kisváros léleknyomorító szorításában a költő ugyanolyan empátiával éli át közössége, a székelység végzetét, mint a sajátját” – hangzott el a méltatásban.
Az ünnepély fényét Kulcsár-Székely Attila, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színművésze is emelte, aki a költő Sziklavár és Őszi szántás székely hegyek alatt című verseit szavalta el.
Szót kapott az irodalmár unokája is, Tompa Klára tanárnő, aki szerint gyerekeivel, családjával a nagyapa szigorú és zárkózott ember volt, de öregkorára levetkőzte ezt. Kedves emléke marad, hogy kislányként az óvodában olyan versekkel szerepelhetett, amelyeket a nagyapa személyesen neki írt.
Forrás: www.dohany150.hu