A Colombus állóhajó adott otthont a zeneipar dolgozóinak kerekasztal-beszélgetésének, melyen az új jogszabállyal kapcsolatos indulataiknak adhattak hangot, és próbáltak megoldást keresni az ellehetetlenülő szórakozási helyzetre.

A kerekasztal beszélgetői Bende Zsuzsanna (A38 vezető programszervező), L. Laki László (EKBSZ), Horn Pál Publo zenei menedzser, Forrai Krisztián, (dj, szervező, Majdnem Híres Rocksuli), Rényi Dániel (Magyar Narancs), Simor Ágnes (Tűzraktér), Gáncs Andrea (projektmenedzser) és Újfalusi Gábor (MMIKL) voltak.

A beszélgetés célja az volt, hogy a zeneiparban dolgozók és bennfentesek reagáljanak a poszt-West Balkán helyzetre. Mint arról korábban sokat hallhattunk, a fent említett szórakozóhelyen történt tragédiát követően a kormány igen gyorsan reagált az eseményekre. Azonnal rendeletgyártás indult, és megkezdődtek a folyamatos razziák, ezzel hozva nehéz helyzetbe mind a klubtulajdonosokat, mind a rendezvényszervezőket. A rendelet azokra a rendezvényekre terjed ki, amelyeknél a szórakozás jellege veszelyesnek minősülhet. Ilyenek a mozgással járó bulik, vtehát a diszkók, a bálok és a könnyűzenei koncertek.




A márciusban kiadott rendeleten időközben sikerült apróbb változtatásokat eszközölni (mégsem lesz szükség külön rendezvényszervezői képesítésre, és a meteorológia szolgálattal sem kell hónapokkal előre egyeztetni), de L. Laki László ezt vajmi kevésnek érzi.

Felháborodásra ad okot, hogy míg a rendelet a zenés-táncos rendezvények megtartását szigorú szabályokhoz köti – ez alól csak a népzenei előadások mentesek – addig iskolai, egyházi, politikai és sportesemények nem tartoznak a korlátozás hatálya alá. Újfalusi Gábor úgy vélekedik erről, hogy ezentúl ahhoz, hogy bulikat lehessen tartani, vagy pártot kell alapítani, vagy a helyi pappal és iskolavezetővel kell jó kapcsolatot ápolni. Ám komolyabbra fordítva a szót; felvetette egy Rendezvényszervezői Kamara megalapítását, amelyen keresztül a zeneipar dolgozói erőteljesebben tudnának fellépni a szigorítások ellen.



Ezen ötletét a beszélgetők mindegyike támogatta. Úgy érzik, eljött a pillanat, amikor erősebb összefogásra van szükség. Rényi Dániel szerint a helyi jegyzőkkel és önkormányzatokkal jobb kommunikációt kell kialakítani, hiszen tőlük függ egy-egy rendezvény engedélyeztetése. Felmerült az is, hogy ezeken a megbeszéléseken fontos lenne, hogy olyan emberek vegyenek részt az önkormányzatok részéről, akik a szórakoztatóipar kérdéseiben valóban kompetensek és hozzáértőek.

A Magyar Narancs újságírója azt is hozzátette, hogy a West Balkánban történt események után az állami reakció túl gyors volt, ami a bulizást, mint olyat veszélyes fogalommá tette. Véleménye szerint az olyan elszaporodott razziák, mikor 10-20 rendőr felkapcsoltatja a villanyt és leállítja a zenét a szórakozóhelyen, sokkal inkább generálnak pánikot, mint maga a tömeg. A nyilvános razziázás a közhangulatot is befolyásolja. Forrai Krisztián szerint lassanként „razziaturizmus” alakul ki a bulizni vágyók körében.

A beszélgetés során egy másik fontos probléma is felmerült: mi lesz a tizenéves korosztállyal? Az új jogszabályozást követően egyre több hely korhatárhoz köti a belépést. (Az A38-ra csak a 18. életévüket betöltöttek mehetnek be). L. Laki László szerint ez a folyamat veszélyeket rejt magában, hiszen a tinédzserek ugyanúgy igényelni fogják azt, hogy szórakozhassanak, mint azelőtt, ám ezt máshol – közértek előtt, utcákon randalírozva – fogják megtenni. Félő, hogy a 15-16 éves korosztály elkallódik, és a későbbikekben már nehéz lesz őket visszacsalogatni a klubokba. A közönség egyik hozzászólója egyetért Lakival ebben, meglátása szerint „egyre őrültebben és agyatlanabbul bulizunk”, ami rendkívüli veszélyeket tartogat, ha semmiféle felügyelet nincs.

Arra a kérdésekre, hogy mindezen problémákra milyen jó megoldás lenne, a társaság alig tudott választ adni. Laki szerint úgy kell folytatni a munkát, mint eddig. „Csinálni kell, előre haladni, melózni kell. Nem hagyhatjuk, hogy kihúzzák alólunk a talajt”– mondta.