Régi Duna, kis csatorna. Az igazgatót faggattuk reformötleteiről, s hogy fog-e Alföldi-rendezést bemutatni a DunArt, s hogy mennyi pénzből gazdálkodik. Majdnem mindenre választ kaptunk.
– Visszakérdezek: mi az, amiről tudod, hogy ingyen van, sokra tartod, mégsem használod?
– A Duna TV?
– Talált. Igaz, a nézettséget csak belföldön tudjuk konzekvensen mérni, miközben arányaiban biztosan többen figyelnek minket például Erdélyben és másutt a Kárpát-medencében, tehát eleve viszonyítási problémánk van. Ameddig nem sikerül kivívnunk a teljes szórásnak – tehát a távoli kontinensek Duna-nézettségének is – hiteles mérését, nehéz elénk magas lécet állítani. Nem tudjuk a mihez képestet, így semmi sem biztos.
– De hogy most kevés, az biztos?
– Hibahatáron mér minket az AGB. Az néhány százalék mindössze. De változtatnunk kell azon a hiedelmen is, hogy a nézetlenség a minőség fokmérője. Szép a feladatban, hogy úgy kéne összességében emelkedést produkálnunk, hogy ne híguljunk közben, sőt, még a magas kultúráért is tegyünk az új második programunkkal.
Folytatás itt>>
Forrás: www.dohany150.hu
