Kardos Horváth János a Kaukázussal robbant be a köztudatba. Kevesen tudják, hogy gyereklemezt is készített, most pedig az ELMŰ-vel közösen a gyerekeket célozták meg a fenntartható fejlődésért kampányolva.

Hogy kerültél Te a képbe?

Egyre divatosabb szerencsére a nagyvállalatoknál a társadalmi felelősségvállalás. Ezt, mármint hogy a vállalat jófej, zöld vagy kulturálisan elkötelezett, általában ugyanúgy kommunikálják, mint egy terméküket, pl. a MOL Jazz napok, vagy a Danone joghurt egy forint a beteg gyerekeknek.

Nekem ez a klasszik modell nem felelt meg, ezért nagyon sokat tárgyaltunk az ELMŰ-vel, gyúrtuk egymást meg az egész konstrukciót, míg végül is szerencsésen megállapodtunk, és létrejött a Kisfogyasztók gyerekzenei album 10 dallal. Meglepődtem picit.

Nem érzel ebben valami disszonanciát, hogy pont energetikai cégek kampányolnak az energiacsökkentésért?

Én is rákérdeztem, sokat beszéltünk erről. A szolgáltató cégnél a fő szempont az, hogy folyamatosan, hónapról hónapra, évről évre befizessék az emberek a számlát, nem pedig az, hogy egyszer sokat fogyasszanak. Ha spórolni akarnak, annak is megvannak a módszerei. Ebben akar érthető módon saját érdekeit is szem előtt tartva segíteni az ELMŰ. A bemutatótermükben rengeteg információ és új technológia hozzáférhető, meg is lehet vásárolni a fogyasztást csökkentő termékeket, vagy csak ötleteket meríteni.

Az a technológia, ami teljes mértékben kiváltaná az elektromos áramunkat, most még iszonyatosan drága. És szerintem mindig is fogja valamilyen cég árulni az áramot. Olyan sosem lesz, hogy ingyen lesz az áram. Egy-egy közösség, ökofalu meg tud úgy lenni, hogy magának termeli meg az élelmiszereket meg az áramot, de Budapest vagy egy tízmilliós Mexico city már sosem lesz erre képes.

Téged nem úgy ismernek elsősorban, mint gyerekelőadót…

Tudom, de a Kaukázus is az énem, meg a gyerekdalok, a gyerekkoncertek is az énem. Nekem nem ciki 15-20 gyereknek ovis foglalkozáson gitározni és énekelni, mert tudom, hogy este, adott esetben, pont a szüleiknek fogom csinálni ugyanezt. Talán még oldják és segítik is egymást a helyzetek. Apuka lettem, három kölyökkel, imádom őket, gyerekeim a legjobb fejek, bármit megtennék értük, és nagyon drukkolok hogy jó életük legyen. Ez kitörölhetetlen program már az életemben.

De emellett vagy pont ezért továbbra is fontos: a globkrit vagy a társadalomkritika, és büszke vagyok, hogy ezekről is tudok újat és jót írni a saját korosztályomnak. Sokszor vagyok fáradt, türelmetlen, pénztelen apuka, de sokszor vagyok végtelen boldog, nyugodt és kacsaetetős, játszóteres apuka is. Folyton keresem a saját szerepemet, de ami már adott, azzal együttélek, s mivel egyre inkább tisztelem az életet, egyre boldogabban.


Környezettudatosabb lettél attól, hogy jöttek a gyerekek?

Inkább dilemmákat hoztak az életembe. Kisgyerekkel az élet állandó vásárlás, pénzköltés mindenre, így aztán elvileg nyomon követhető, hogy a sokszor kötelező vásárlási szokásaim -  gyógyszer gyerekeknek, szappan a gyereknek, pelus, mindennapi kenyér - hova kapcsolódnak, és ezzel milyen folyamatokat és cégeket tartok közvetve életben. Ez egy félelmetes pont volt, egy fájó tudás, mert a családom számára az erdőbe kivonulás nem lehetséges. Lehetetlen leválni a közüzemekről, a levegőről, ha az ember itt akar élni. Ez egy döntés, aminek az a következménye, hogy vásárolni kell. De nem mindegy, hogy mit!

A pénzem elvont módon egy szavazat, így tudom érvényesíteni a számomra fontos dolgokat, példádul azt, hogy közelről érkezzenek azok élelmiszerek, amiket megeszünk. Sajnos borzasztó, hogy egyre kevesebb olyan zöldség, gyümölcs van, amit 50 km-en belül termelnek meg. Amíg ideér hozzánk a spanyol uborka vagy a marokkói paprika, addig egyrészt veszít a frissességéből, ezért tartósítószert raknak rá, másrészt rárakódik a szállítás ára is, a szállítás pedig kamionon történik, az meg mocskosul sok dízelt zabál és káros, büdös. Egzotikus, nagyon mű és messziről jövő élelmiszereket megpróbálok nem venni. A gyerek télen egyen savanyúkáposztát, fekete retket, bőven elég vitamin van benne. Ilyenekkel lehet trükközni a szülőnek, de a gyógyszerek világa számomra teljesen ismeretlen.

A nagyszülők imádják az unokákat. Magukat látják bennük, kényeztetik. Ez természetes és jól van így. De a nagyiknak is be kell látni, hogy egy februári olasz eper sokkal többet árt az unokának, mint gondolná. Én arra kérném a magyar nagymamákat, hogy tegyenek el lekvárt, befőttet, savanyúságot, és az állandó vásárlás helyett inkább öleljék meg azt az unokát. Szeressenek kreatívan. A gyereknek mindegy, hogy mennyibe kerül a játék. Az 50ft-os radír ugyanakkora élmény, mint a 15 ezer forintos csilli-villi játék. Nem attól nagymamább egy nagymama, hogy milyen messziről jött gyümölcsöt ad uzsira az unokának.

A napi életetekben milyen lemondással jár ez az életmód?

A reklámok idealizált világán túl is van élet. A környezet- és energiatudatosság nem lemondás. Inkább beruházás. Egy energiatakarékos izzó drágább, mint egy normál, viszont tovább tart. A teljes kiőrlésű kenyér drágább, mint a fehér. Viszont három nap után sem penészes, és laktatóbb. Ki-ki döntse el, hogy milyen szempontok szerint rendezi be a családi életét, mivel eteti, gyógyítja a gyerekét.


Mi a helyzet az óvodában, próbáltok-e ott bármit tenni, hogy ezt propagáljátok?

Amit én tehetek, az, hogy így élek, és a dalokon keresztül beszélek ezekről a dolgokról. Az óvodák fantasztikus környezetet adnak a gyerekeknek, de eszméletlen nehéz helyzetben vannak, mert értelmetlen módon találták ki az állami támogatást. Ennek érezni kéne a súlyát. Az szinte természetes, hogy a szülők viszik be a gyümölcsöt és zöldséget, mert amúgy nincs. Nem értem, mi lehet fontosabb annál, mint hogy az ország, egy nemzet a saját utánpótlását biztosítsa.

Megoldást kéne találni arra, hogy a gyerekek egészségesebben étkezzenek. Sajnos nagyon sok cukorbeteg gyerek van, akiket nem tudnak ellátni a közétkeztetés keretein belül. Ezáltal egyenes út vezet ahhoz, hogy magántanulók legyenek, kimarad számukra a közösség, naná, hogy betegnek, feleslegesnek fogják érezni magukat felnőttként. Egymás felemelése nélkül nem tudunk előremenni. Ilyen értelemben a gazdagság, az anyagi jólét más értelmet nyer. Felelősség.

Teszel valamit az oviért, hogy ott változzon az étkezés?

Igen, most elmondom. Ennyit tudok okoskodás nélkül tenni. Megpróbálom felhívni a figyelmet az összefüggésekre.


Akkor most hol tart ez a Gyerekzene dolog?

Az első gyereklemezem, a Földlakó kapható és letölthető, a Kisfogyasztók, amit az Elmű támogatott, csak promóciós célokat szolgál, nem került kereskedelmi forgalomba, viszont a  kisfogyasztok.hu oldalról tölthető le. Az Energiasuli program keretein belül működik egy Fizibusz, amivel kísérletezős tanár bácsik járják az országot, megmutatják, hogy milyen izgalmas a fizika. Ehhez kapcsolódva, néha én is zenélek ezeken a rendezvényeken. Szerencsére egyre több gyerekrendezvényre hívnak meg minket, úgyhogy időszerű volt elnevezni magunkat, mi lettünk a Hahó együttes.


Mennyire ütötték Rád a gyerekzenész címkét?

Még nem érzem magam az új Levente Péternek :). Amíg picik a gyerekeim, és ebben a közegben is mozgok, biztos írok még gyerekdalokat. Ha felnőnek, lehet, hogy már nem. Erőlködni, ragaszkodni szerepekhez, pozíciókhoz nem szoktam, kíváncsi vagyok magamra más és más helyzetekben is. 

Voltak azért politikai szerepvállalásaid is..

Örülök, hogy a zöldek Magyarországon is bejutottak a parlamentbe. Ott egy kicsit én is sertepertéltem körülöttük jószándékkal. Dalaimból próbálom a napi politikát kigyomlálni, mert bár könnyű vele vihart kavarni, csak egyszer érdekes, és nem túl értékálló.

A választásainkon maximum 60 százalékunk szavaz ez kb. 3 millió embert jelent. Az érdektelenség és bizalmatlanság történelmi hagyományunk, teljesen rendben van és érthető, de haladni kellene. Rengeteg energiába kerül gátolni, feltartani, megakadályozni szükségszerű változásokat, mégis sokszor sajnos ez az egyetlen magyarázat politikai, közvetve társadalmi, mindennapi helyzetekre. Azért azt remélem, hogy sikerül írni majd egy olyan gyerekdalt, amiben az lesz a refrén, hogy "remélem, a szomszéd tehene is jól van" .

Európa lakossága átalakul. Mi ezt nem feltétlen érezzük még itthon, mert Magyarország kevésbé progresszíven fejlődik, mint mondjuk Németország. Nekünk, magyaroknak már oviba angolt és kínait is kéne tanítani a gyerekeinknek a magyar mondókák és gyönyörű népmeséink mellett, hogy gyerekeink jó esélyekkel induljanak a globalizált világban. Magyarország történelmileg szerintem Európa Tibetje, nagyon fontos, hogyan készítjük fel magunkat, társadalmunkat, gyerekeinket, szüleinket a jövőre.

Azt mondod, előre tudod, mi lesz. Mi lesz?

Kikövetkeztethető. Rengetegen leszünk mi, emberek. Még az univerzum kolonizálása is simán benne van a pakliban. De ez ránk nézve most mindegy. Nekünk, magyaroknak a saját múltunk feldolgozása és sérelmeink elengedése az első és legfontosabb cél. Néha úgy érzem, a 3 éves fiamat is megfertőzöm azzal, hogy haragtartó és sértett vagyok. Bőven van mit tenni, adjunk magunknak időt, és lehetőleg ne gondoljuk azt hogy amit nem látunk, az nincs.

Nem kell bűntudatot éreznünk, ha egy évben kétszer elmegyünk étterembe vacsorázni a családdal, de azzal legyünk tisztában, hogy ebben a cselekedetünkben a szerencsésebb kisebbséghez tartozunk. Tisztelettel, csöndesebben éljünk, ne szórjuk a pénzt, kevesebb tehetségkutatót nézzünk, minden évben nyaraljunk itthon is, ha fáradtak vagyunk, ne energiaitalt vegyünk, hanem feküdjünk le bátran, és ne autózzunk feleslegesen.

Az autó környezetszennyező. Nektek nincs is, ezek szerint?

Természetesen nekünk is van autónk, és ezzel az emberek nagy része így van, mert szükséges. Viszont szerintem senki nem azért vesz benzint, mert ez a kedvenc üzemanyaga, hanem kényszerből. Mert egyelőre nincs más. A 100 éves robbanó motornak ma még nincs a piacon széles körben könnyen, olcsón vagy hasonló áron választható alternatívája. A mobilitás nem gáz, a benzin használatának kizárólagossága az elgondolkodtató.

Ez miért természetes?

Mert kisbabákkal, gyerekekkel, családdal nélkülözhetetlen az autó. El tudnám képzelni autó nélkül is a családom hétköznapjait, de veszélyesebb, lassabb, félelmetesebb lenne.

Miért lenne az?

Mert a tömegközlekedés számunkra erre alkalmatlan, felesleges. A metróaluljáróból nem tudok felvinni egy ikerbabakocsit, a mozgólépcsőre rá sem fér. A budapesti buszok nagy részére nem lehet babakocsit felrakni, mert a lehasznált, régi buszokon óriás lépcsők vannak. Ma a magyar tömegközlekedés a babakocsisokat éppúgy kirekeszti, mint a kerekesszékeseket. Ha a mi közös demokráciánk, nemzetünk nem tudja képviselni és érvényesíteni az akaratát a babakocsis vagy kerekesszékes közlekedésben, akkor az egy tényszerű helyzet. Nem puffogni kell, hanem megfordulni. Alkalmazkodni. Ha nem tudunk együtt örülni a tömegközlekedésnek, akkor tegyük le, hagyjuk ott, és örüljünk együtt valami másnak. Ott van a Halászbástya, az milyen szép.

Egy ideig demonstráltam, de végül is mi köze bárkinek ahhoz, hogy én hogy oldom meg a gyerekeim szállítmányozását? Nem pofám elvárni ilyen finom dolgokat akkor, amikor több százezren a lakáshitelüket sem tudják törleszteni.

Érlelődik valamilyen új terv a zenében?

Boldogan mondom, hogy igen. Találtam olyan kapaszkodókat, amelyek segítségével, nagyon sok munkával, beletett energiával, és nem utolsó sorban szerencsével a Kaukázus fölé tudok helyezkedni. Ugyanazt bármikor lehet folytatni, az új dolgokhoz hit, rend és bátorság kell.