Több mint tíz éve dolgozik a kolozsvári Házsongárdi temető megmentéséért az "Erdély panteonjának" nevét viselő alapítvány, tevékenységét azonban az utóbbi hónapokban akadályozzák - nyilatkozta az MTI-nek Tőkésné Gergely Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója.
JA kolozsvári közgyűlés által 1585-ben megnyitott köztemető B kategóriás műemlék, és ma is a polgármesteri hivatal gondozásában van. Védettsége ellenére azonban rendszeres pusztítás zajlik a temetőben - mondta az alapítvány igazgatója, aki szerint a folyamat már 1918-ban, Erdély Romániához csatolásakor elkezdődött.
A városháza a számos rongálás után nemrég bejelentette, hogy bekamerázza a 24 hektáros temető területét. Ezt már tavaly ősszel megígérték, de anyagi források hiánya miatt akkor elhalasztották az intézkedést. Tőkésné Gergely Erzsébet úgy véli, a bekamerázás csak kis mértékben csökkentené a rongálások számát. Szerinte részben tudatos, részben műveletlenségből fakadó rombolás folyik a temetőben, aminek nem mindig van etnikai háttere.
A XX. század elejéig a temető kizárólag magyar volt, hiszen 1918-ig Kolozsváron elenyésző volt a román lakosok száma. A románok által Központi Temetőnek nevezett Házsongárd státusszimbólumot jelent a mai kolozsváriak számára is, akik közül sokan oda akarnak temetkezni, és az igazgató szerint erre "ráhajtanak bizonyos körök". Mindazonáltal a temetőben lévő sírok jóval több mint fele még mindig magyar.
Mivel a sírkert tovább már nem bővíthető, az elmúlt évtizedekben túlzsúfolták, ráadásul olyan mauzóleumszerű "betonszörnyűségekkel" építették be, amelyeknek nem lenne keresnivalójuk egy műemlék temetőben. Az igazgató elmondta, hogy a régi sírhelyek új bérlői gyakran új sírt építtetnek, és sok helyen tönkreteszik a műemlékértékű köveket. Nem egyszer összezúzzák azokat, így örökre elvesznek.
Gyakori, hogy műemlékvédelmi szakértők felügyelete nélkül zajló beavatkozásokkal vizuálisan tesznek tönkre műemlék sírokat azzal, hogy új, betonsírokkal építik körbe a régi köveket.
Ez utóbbiakat próbálják megmenteni a református egyház keretében működő alapítvány munkatársai, akik az erdélyi történelmi egyházak felkérésére vállalták a munkát. A házsongárdi temetőben ugyanis egyházi parcellák is vannak. Az alapítvány pályázati pénzekből, saját szakembergárdával az elmúlt tizenkét évben 90 síremléket és öt kriptát restaurált. Ez a polgármesteri hivatalhoz tartozó temetőgondnoksággal folytatott együttműködésnek volt az eredménye.
Néhány hónapja azonban gyökeresen megváltozott a városháza viszonya az alapítványhoz - magyarázza Tőkésné, aki szerint ez összefügghet azzal, hogy az alapítvány mintegy 350 sír műemlékké nyilvánítását kérte a Kelemen Hunor vezette romániai művelődési minisztériumtól.
Ezekből körülbelül 250 régi 17., 18. és 19. századi síremlék, míg másik száz nem feltétlenül régi, de neves magyar és román személyiség nyughelye. Az igazgató szerint csak a legértékesebbekről van szó, de valójában több mint ezer nyughely gondozását kellene biztosítani.
A 350 sírt azonban a román kulturális tárca csak úgy tudja védetté nyilvánítani, ha elkészül a helyrajzuk, a temetőnek ugyanis csak pontatlan, részleges térképe van - magyarázta az igazgató. László Attila kolozsvári alpolgármester megígérte, hogy a hivatal elvégzi ezt a felmérést, de szintén anyagi okok miatt még nem kezdődött el a munka. Feltételezhető azonbani, hogy nem csak ez játszik közre, a Házsongárd Alapítvány ugyanis saját költségére sem tudta elkezdeni a topográfiai felmérést, miután ezt nem engedélyezte a temető igazgatósága.
Közben nem tudják folytatni a restaurálási munkálatokat sem, mivel a temető vezetése nem engedi be a sírkertbe az alapítvány munkatársait, arra hivatkozva, hogy nincs engedélyük. Az igazgató ezt azért furcsállja, mert az elmúlt tíz évben soha nem kértek tőlük engedélyt.
Munkájukat az is nehezíti, hogy a polgármesteri hivatal titkosította a sírok adatait, így nem lehet tudni, melyeknek jár le a bérleti szerződése. Az alapítvány eddig gondoskodott arról, hogy idejében értesítse a hozzátartozókat: amennyiben óhajtják, hosszabbítsák meg a lejáró szerződéseket. Jelenleg ez lehetetlenné vált, így például arról sem szereznek tudomást, ha egy-egy neves magyar személyiség sírja új bérlőhöz kerül. A sírok egyenkénti védetté nyilvánítását is azért kérik, hogy az új bérlők ne építhessenek új sírt, figyelmen kívül hagyva a régi kövek értékét.
Az alapítvány szerint a Házsongárdi temető helyzetének megnyugtató rendezését az jelentené, ha új temetkezési helyeket nem adnának ki többet, és nem zsúfolnák tovább az amúgy is sűrűn beépített sírkertet. Emellett meg kellene tiltani a sírok küllemének megváltoztatását, hiszen műemlék temetőről van szó, amit jelenleg a hatóságok figyelmen kívül hagynak, és nem ellenőrzik az új nyughelyek építését. Az alapítvány igazgatója szerint a temetkezési adatok titkosítását is meg kell szüntetni.
A Bánffy-család kriptájában elkövetett legutóbbi rongálás kapcsán Tőkésné Gergely Erzsébet emlékeztetett arra, hogy Károly herceg, a brit trónörökös szívén viseli a Kolozsvár mellett lévő bonchidai kastély sorsát, amelynek restaurálása évek óta zajlik, s eközben a kastély volt tulajdonosának, Bánffy Miklósnak a sírkertjét meggyalázzák. Ez a két ellentétes folyamat nem tesz jót Románia és Kolozsvár hírnevének - mondta.
Forrás: MTI
