Nem csoda, hogy rengetegen rettegnek a repüléstől, elvégre a levegőben tartózkodni nem egy természetes emberi tevékenység. Ha magasan vagyunk, akkor onnan nagyot is eshetünk.
Szívleljük meg az alábbi tanácsokat, vagy legalább gondolkodjunk el rajtuk, és akkor talán nem lesz olyan stresszes az utazás.
1. Először is, eszedbe se jusson repülőre szállni. Mégis, minek képzeled magad, szuperhősnek, hogy csak úgy büntetlenül repkedhetsz? Beteges.
2. Ha mégis muszáj repülőjegyet vennünk valami teljesen pitiáner okból, mondjuk mert a testvérünk képes külföldön férjhez menni, akkor gondosan válasszuk ki az ülőhelyünket. Ne gondoljuk, hogy a vészkijáratnál jól járunk, csak azért, mert mi jutunk ki elsőként. Mi van, ha az utazás közben csak úgy felrobban? Vinnél ejtőernyőt? Nem, sajnos, már többen kérdezték, és nem lehet. De ne üljünk középre sem, mert a repülőgépek hajlamosak kettétörni, és majd kapaszkodhatunk a szélén, mint Mufasa, és mindannyian tudjuk, mi lesz a vége.
3. Két nappal az utazás előtt kezdjünk el sírni. Ez majd segít abban, hogy annyira aggódjunk, amennyire csak lehet. Hiszen tény, hogy a jövőbeli eseményekért való aggódás fordítottan arányos azok bekövetkezési esélyeivel. Zokogj.
4. Utazás előtt egy órával dobjunk be egy Xanaxot. Olyan sokat azért nem fog segíteni, de jótékonyan csökkenti a túlélési ösztöneinket. Sok esetben azt is érezhetjük, hogy nincsenek karjaink, ami viszont segíthet hozzászokni ahhoz, hogy hamarosan talán semmilyen testrészünk sem lesz.
5. Figyeljük mániákusan az órát, és hogy késik-e a járatunk. Ha igen, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a kapitány és a komplett személyzet is tisztában van azzal, hogy a repülőgép tele van repedésekkel és törésekkel, és csak az időt húzzák, mert ők sem akarnak felszállni. Ha időben indul a járat, akkor… az gyanús. Nagyon gyanús. Készüljünk fel.
6. Mielőtt beszállnánk a gépbe, rajzoljunk annyi vallási jelet a levegőbe, amennyit csak tudunk. Teremtsünk magunk köré instant erőmezőt. Rajzoljunk egy kis Yodát is valahova, biztos, ami biztos.
7. Próbáljunk szemkontaktust létesíteni a kapitánnyal. Vessünk rá egy mélyértelmű pillantást, amikor azt mondja, üdvözöljük a fedélzeten. Lássa rajtad, hogy rettegsz, de erős vagy, és normális, mint akárki más.
8. Foglald el a helyed. Nézd a többi utast. Valakinek olyan feje van, ami azt ígéri, hogy szerencsétlen? Valakinek pedig olyan, amiről el tudod képzelni, hogy bevágják illusztrációként az esti híradóba, mint egy légi katasztrófa áldozatát? Nem lehet megmagyarázni, az csak egy érzés. És természetesen rajtad kívül mindenkinek olyan feje van.
9. Keressünk kisbabákat. Két okból: 1. velük semmi rossz nem történhet, 2. ha mégis, ők az elsők, akik tudni fogják, hogy valami nincs rendben. Olyanok, mint a macskák.
10. Szorítsuk a székünk karfáját, és ha lehet, ne is engedjük el a következő másfél-két órában. Ha netán a gép elkezdene szétesni, a markunk és a karfa közötti szoros kapcsolat megmenthet minket a biztos haláltól. Esetleg.
11.Ne hallgassunk zenét. Ne olvassunk. Ne nézzük a filmet, és még véletlenül se gondoljunk semmi szépre. Gondoljunk inkább a temetésünkre. Hányan fogják majd körbeállni a sírt, és fojtott hangon emlékeztetni egymást arra, mennyire nagyszerű ember voltál. Ó, pillanat – öljenek meg most rögtön.
12. Ne álljunk szóba a mellettünk ülővel. Lehet, hogy ő épp annyira retteg, mint mi, és akkor teljesen felesleges vele eszmét cserélni – még a végén maga a repülő követ el öngyilkosságot, ha túl sokáig hallgatja a hisztinket.
13. Ne menjünk ki a mosdóba. Ha felállunk, a repülőgép kibillenhet nehezen megszerzett egyensúlyi helyzetéből. Nézzünk nagyon csúnyán azokra, akik felállnak, és imádkozzunk, hogy a Végítéletkor megbocsáttatik nekik, hogy ilyen rettenetes emberek.
14. Ne bízzuk el magunkat leszálláskor! Jobb végig felkészültnek lenni, mint előre inni a medve bőrére.
15. Olyan gyorsan hagyjuk el a repülőgépet, amilyen gyorsan csak lehet. Élvezzük ki életünk legszebb perceit – a földre szállás örömét. Újra itt. Újra biztonságban.
Soha többet ne szállj gépre megint.
