Új eljárást fedezett fel a papiruszból, bőrből vagy gyapjúból készült régészeti leletek tartósítására egy német-egyiptomi kutatócsoport: láthatatlan részecskék képeznek védőréteget, amely a kezelt felületet megóvja a penésztől és a baktériumoktól.
Az új módszer ezzel szemben könnyen kezelhető és nem mérgező - folytatta a fizikus. Ebből a szempontból az eljárás az orvoslásban is szerepet kaphat, mégpedig az implantátumok antibakteriális bevonataként - írja a Die Welt című német lap internetes kiadása.
A műanyag nanoszálak ezerszer vékonyabbak egy emberi hajszálnál. Ezeket az úgynevezett polimer-nanoszálakat nano-ezüstrészecskékkel és más részecskékkel szőtték egybe. A láthatatlan szövet készítése előtt laboratóriumi körülmények között számtalan kombinációt teszteltek baktériumokon és penészgombákon. Megfelelően magas ezüstmennyiség esetén a réteg gátolta a mikroorganizmusok felszaporodását.
Elvileg minden régészeti leletet és műalkotást el lehet látni e védőréteggel. Gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy a műanyagoldatot átpréselik egy hajszálcsövön, majd a keletkezett szál egy 20 000 volt feszültségű elektromos mezőn eredeti vastagságának kevesebb mint ezredrészére vékonyodik. Ezt követően immáron nanoszálként permetezik a tárgyra - magyarázta Ashraf Asran, a kutatásban együttműködő kairói nemzeti kutatóközpont munkatársa.
Az első gyakorlati tesztet januárban végezték el a kutatók a kairói Egyiptomi Múzeumban, egy modern, festett papiruszdarabon. Jelenleg további kísérletek zajlanak a Hallei Egyetemen, hogy gyorsított öregedési körülmények között vizsgálják a nanoréteg hosszú távú hatékonyságát. Céljuk, hogy a csíraölő réteg csak több évtized elteltével bomoljon el. A tesztek végeztével a kutatócsoport ősszel tudományos konferenciát tervez Kairóban, ahol az eljárást bemutatnák a nemzetközi, mindenekelőtt az egyiptomi szakembereknek.
Forrás: MTI
