Mindenki eltűnődött már azon, hogy hogyan lehetett a középkorban közelharcot vívni, futni, lovagolni, ha egy ötvenkilós páncélba van burkolva az ember. Most kiderült.

A Leeds-i Egyetem kutatói kiderítették, hogy a nehézpáncélzat viselése akár csaták végső kimenetelét is befolyásolhatja. Ez persze önmagában nem nagy meglepetés, az viszont igen, hogy az eredmény a páncélt viselők számára negatív.

A kísérlet folyamán segítséget kértek egy leedsi csoporttól, akik korhű, 15. századi páncéljaikban középkori bemutatókat tartanak. A feladat az volt, hogy egy futópadon kellett gyalogolni és futni teljes menetfelszerelésben, miközben a tudósok mérték a páncélos katona oxigén felhasználást és a szén-dioxid kilélegzését.

A
teszt eredményei azt mutatták, hogy a páncéllal kétszer annyi energiát használ fel egy ember, mint nélküle. Ennek elsődleges okaként azt jelölték meg, hogy a teljes testpáncél – mely egymást átfedő acéllemezekből áll – a lábakat is legalább plusz nyolc kilóval terheli, így minden lépés nagyobb izommunkát igényel.

A kutatás eredményeit felhasználva megállapították, hogy 1415-ben a franciák és az angolok közötti Agincourt-i csatát azért veszthették el a nagymértékű túlerőben lévő franciák, mert mire odaértek a mocsár túloldalán állomásozó angolokhoz, páncélos katonáik teljesen kimerültek.

A túlzott páncélos védelem csak két évszázadon át volt jellemző, ugyanis a lőpor és a puskák elterjedésével csökkent a közelharc jelentősége és így lekerült a lábakat védő acélréteg a katonákról.

A kutatás nem csak történelmi kérdések megválaszolása kedvéért zajlott. Azt is megállapították, hogy a jelenleg harcoló katonákat – akik hátukon hasonló mennyiségű súlyt hordoznak – hogyan befolyásolja vagy akadályozza a mozgásban a félmázsás teher. A kulcs itt is a lábak szabadsága, szerencsére a hátizsákban hordozott súly sokkal kevésbé terheli a szervezetet, mint ha egy középkori páncélban lennének kénytelenek az iraki sivatagokat járni.

Forrás: BBC