Klasszikus vihart kavart a Gödör Klubban kiállított Guruló Emlékmű, Nagygyörgy Zoltán munkája. Az elmúlt 48 órában számtalan gonosz, rasszista, elkeseredett, tehetetlen komment jelent meg a világháló vonatkozó kivezetésein, számtalan szubjektív valóság...
Pedig a kezdeményezésnek objektív célkitűzései vannak, közérthetően kommunikálva, legalábbis a szerkesztőségünkhöz eljuttatott sajtóanyag tanulsága szerint. Mindannyiunk tisztánlátása végett közöljük most ennek vonatkozó részletét, hogy a szélsőséges véleményformálók is átgondolhassák, képesek-e különbséget tenni áldozatok és tettesek között? Mert ezek vagyunk, származásunktól függetlenül...Az emlékmű és kísérő kommunikációja arra hivatott rávilágítani, hogy a társadalom részét képező valamely csoport tagjai nem megbélyegezhetők, nem ruházhatók fel kollektív tulajdonságokkal.
Abban bízunk, hogy az emlékezés e szokatlan módjával – első sorban a fiatalabb generációk közegére koncentrálva – hozzájárulhatunk a békés együttélésről szóló, komplex és sok érzékenységgel övezett, társadalmunk egészét érintő problémakör végiggondolásához.
Fontosnak tartjuk, hogy a civil összefogás minél több fórumon megtörténjen, a társadalmi párbeszéd meginduljon. Ehhez a folyamathoz járul hozzá az emlékmű.
Mi magunk pedig az alábbi gondolatot tartjuk felidézendőnek a kezdeményezés kapcsán megjelent negatív orgánumokra reagálva:
"A rosszaság egyfajta erkölcsi hozzáállást, szándékot és némi agymunkát feltételez. Az ostobák azonban olyanok, mint a barmok: nem gondolkodnak, nem mérlegelnek, csupán ösztönből cselekednek. Ugyanakkor szentül meg vannak győződve róla, hogy jó ügyet szolgálnak, hogy mindig igazuk van, s büszkék rá, hogy mindenkit eltipornak, aki valamiben is különbözik tőlük, legyen az a bőrszíne, a hite, a nyelve, a nemzetiségi hovatartozása vagy (...) a kedvenc időtöltése."
(Carlos Ruiz Zafon: A szél árnyéka)
(Carlos Ruiz Zafon: A szél árnyéka)
