A nyár közepén mindenki számolgatja hátralévő szabadnapjait. Mennyire volt bölcs döntés pont azt a néhány napot kivenni, amikor fürdőzés helyett a tévé ment, mert kint szakadt az eső? Egy csomó nemzeti ünnep idén hétvégére esik, ami meg nem, azt is inkább a szabadság miatt várjuk...

A most következő ünnepek bármelyike igazi felfrissülés lehet annak, aki a vallásos ünnepekkor előtérbe kerülő kántor sajátos stílusú dalaitól vagy az udvaron körbeállós-himnuszos-verses eseményektől szabadulni szeretne.

Rouketopolemos

A Húsvét kölnivel, pálinkával és ez utóbbitól az út közepén biciklivel kacsázó locsolókkal szinte rutinszerűen zajlik minden évben. A piros tojás helyett a gyerekek örömmel pakolják zsebükbe a nagyi nyugdíjának szignifikáns részét, majd lebontják a házat a rengeteg elfogyasztott Kinder tojás miatt megemelkedett cukorszintjüknek köszönhetően. Akik még emlékeznek, hogy az egésznek köze van Krisztus feltámadásához, meg ilyesmihez, azok a templomban legalább egy misén, extrémebb esetekben bibliakörben, vagy közös zarándokúton ünnepelnek.

Ennél egy kicsit keményebb az ünnep Vrontadosz görög városkában, ahol az emberek többségének a Húsvét igazi húzós történetet juttat eszébe. Az ünnep kiterjesztése két „rivális” plébániának köszönhető. A Rouketopolemos, ami magyarul annyit tesz, „Rakéta háború” pontosan az, aminek hangzik. Az egymástól kb. 400 méterre lévő templomok tornyairól rakétákat lőnek egymásra a jámbor hívők. A látványos fesztivált azt nyeri, aki többször találja el a másik tornyát.



Az eseményre a Húsvét vasárnap előtti éjfélkor kerül sor. Ilyenkor a megelőző napokat a lakosok és a bolttulajdonosok azzal töltik, hogy tűzbiztossá alakítják ingatlanjaikat, ugyanis a rakétákkal nem lehet viccelni. Ugyan azt szinte lehetetlen megállapítani, hogy pontosan ki nyer, de még ha meg is lehetne, biztos, hogy a vesztes nem fogadná el az eredményt. Így inkább mindenki meg van győződve arról, hogy ő nyert és újból kezdik számolni a napokat, hogy mennyit kell még aludni, mire megint felrobbanthatják a fél várost.


Apák napja – az Oktoberfest alkotóitól

Nálunk nem hagyomány, de egyes nemzetek ünnepelnek apák napját. Nem szeretnék belemenni a nemek egyenjogúságával kapcsolatos érzékeny témába, de annyi biztos, hogy Amerikában legalább egy új nyakkendővel megemlékeznek arról, hogy a nő nem képes saját petesejtjeinek megtermékenyítésére. Az amerikai daddyk csak egy mérsékelten hasznos ruhadarabbal lesznek gazdagabbak – ami pont annyival több, mint amit a mi hazánk apukái kapnak – de Németországban… ott tudják, hogy mitől döglik a légy.

A „Vatertag” annyira népszerű ünnep lett a germán férfiak körében, hogy most már csak nevében emlékeztet az apai kötelességekre, így bárki csatlakozhat, aki nemi szerveit a hasüregén kívül hordja. Ilyenkor a német férfiak csoportokba verődnek, és csak két dologgal foglalkoznak egész nap: az egyik a sör, a másik pedig az, hogy csak kicsit tévedjenek el. Az egész lényege, hogy a nagy nap előtt közös erőfeszítéssel elkészítenek egy kézikocsit, melyet rogyásig pakolnak folyékony kenyérrel, apák napján pedig beállnak a kocsi elé és elindulnak a német pusztába.

A küzdelem kiegyenlített, egyrészt a vontatók folyamatosan cserélődnek, másrészt pedig ahogy fogy a súly, úgy jelentkeznek a nehezítő tényezők. Arról nincsenek hírek, hogy az ünnephez kötődően hányan nem találtak haza, de egy ilyen remek pikniklehetőség esetében ez nem is fontos.



Bizonyítékul, hogy mennyire kiváló ez az ünnep az szolgál, hogy az Angela Merkel által vezetett német államhatalom komoly erőfeszítéseket próbál tenni azért, hogy a „Vatertag”-ot visszaszorítsa a félig elfelejtett mondókák és nyakkendők sötét világába. A német férfiak ezt természetesen nem hagyják annyiban, de ha őszintén magunkba nézünk, kijelenthetjük, hogy mi sem engednénk a negyvennyolcból.


Purim – a kötelező vallásos varacskolás

A Purim egy zsidó ünnep, és mint olyan, természetesen az áll a hátterében, hogy a hányattatott sorsú nációnak sikerült elkerülnie egy újabb népirtást. A Purimhoz kapcsolódó történelmi háttér a perzsa birodalom korára tehető, ezen belül Hámán miniszterségének idejére. Hámán azért akarta eltörölni a zsidóságot, mert nem hajoltak meg akarata előtt. A kiválasztott nép segítségére ezúttal nem a szétválasztott Vörös-tenger, hanem egy Eszter nevű hölgy sietett, aki történetesen a perzsa király szeretője volt.

Eszter azt a tervet eszelte ki, hogy egy hatalmas kétnapos partit szervez az uralkodónak, hogy a magas rangú ember jókedvű legyen, és ne ölje meg, amikor Eszter bevallja, hogy zsidó – ez egyébként akkor egy olyannak számított, mint ha most kiderülne a barátnődről, hogy valójában férfi.
Egy darabig nyilván lelki konfliktusba került a jó király, de mivel Eszter jobb társaságnak bizonyult Hámánnál, így az utóbbit kivégezték, a zsidók pedig megmenekültek.

A Purim tehát a mai napig egy kétnapos tivornya maradt, ahol a zsidók különféle jelmezekbe bújnak és Talmud utasítása szerint a sárga földig leisszák magukat. Ez utóbbi komoly, a zsidók követendő írása szerint „annyit kell inni, hogy az ember ne tudja megkülönböztetni átkozott Hámánt áldott Mordechájtól.”



Az ünnep este kezdődik és egész másnap tart. Ha jól csinálja az ember, akkor nemcsak „haza teleportál” a buliból, hanem emlékei szerint egy év 363 napból áll.


Majombüfé fesztivál

Thaiföld Lopburi provinciájában évről évre tízezer helyi lakos ül össze egy hatalmas lakomára, melyet az ország legjobb séfjei készítenek el, majd ezután fára másznak, henteregnek a fűben és saját székletüket dobálják egymásra. A rendezvény résztvevői természetesen majmok és ezt most a valódi értelemben mondom.

A csimpaszkodó állatok itt nem a főfogás részei, hanem a díszvendégek. Mindez azért lehetséges, mert a hinduk hite szerint a makákók leszármazottai az ősi majomistennek, Hanumánnak. Természetesen logikusnak hangzik, ha jól megeteted az istened szőrös kis ük-ük-ük-ük-ük-ük unokáit, akkor cserébe szerencse és bőség köszönt rád.



A majmok eledele egyébként csak a nagyi pörköltjét nem tudja lekörözni, ugyanis a fesztivál alkalmából a húsz legjobb bangkoki séf készíti el a bőséges táplálékot. A 15.000 dolláros (2,7 millió Ft) menü tartalmaz kolbászt, fagyit, gyümölcsöt, tejet és még sok más finomságot, aminek biztos, hogy az éhező gyerekek is örülnének, de hát ők ugye nem rendelkeznek isteni felmenőkkel.

Abban is van valami, hogy a fesztivál meghozza a bőséget és a gazdagságot, ugyanis az esemény igazi turista látványossággá nőtte ki magát, így mondhatjuk, hogy a majom is jóllakott, a banán is megmaradt.


A fogantatás napja

Az elmúlt évtizedben az oroszoknak problémája van a felfelé görbüléssel, legalábbis ha a születési mutatókat nézzük. A kormány komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy több orosz gyermek szülessen, így külön pénzjutalmat kínál azoknak, akik több lurkót is hajlandóak felnevelni. A problémára azonban van kevésbé jól átgondolt megoldás is. Szergej Ivanovics Morozov, Uljanovszk kormányzója egy új ünnepet iktatott a naptárba, mégpedig szeptember 12-t. A fogantatás napján az emberek munkaszüneti napot kaptak, hogy biztos legyen idejük a népességöregedési problémával foglalkozni.

Az sem véletlen, hogy éppen szeptember 12. lett a nemes nap, ez ugyanis pont kilenc hónappal az egyik legnagyobb nemzeti ünnep, az Orosz Nap előtt van.

Természetesen csak ekkor, június 12-én jön az igazi öröm és boldogság. Akinek sikerül ezen a napon világra hozni a hasában lakozó új orosz állampolgárt, az csodás nyereményekben részesül. Kaphatnak pénzt, háztartási gépeket és – egy igazán szerencsés esetben – egy új autót. Természetesen egy gyermek mindig öröm, de nem lennék az a kölyök, aki lekéste  a  nagy napot és csak június 13-án pottyant ki.


Up Helly Aa – avagy a részeg, lángoló vikingparádé

A skótokról elmondható, hogy ott soha nem kellett kidobni semmilyen szeszt, mert sokáig állt és megromlott. Lelkiismeretünk azonban nem lehetne tiszta, ha az ivást mindig valami olyasmire kéne fogni, hogy „mert kedd van.” Ezért született meg az „Up Helly Aa” ünnepe.

Ilyenkor Skócia szerte a részeg férfiak összegyűlnek, hogy egy napig vikingeset játszanak. Beöltöznek a nehéz páncélokba, gázolajba mártogatott fáklyákat gyújtanak és egy hatalmas viking hajót kísérve, fegyverekkel a vállukon dülöngélnek végig az utcákon. Mindeközben a viking mitológiából jól ismert alakokról, Thorról, Heimdalról, vagy Odinról énekelgetnek.

A hajó, mely a Walhallába (viking mennyország sok itallal és egyéb férfias szórakoztató kellékekkel) viszi lelküket nem kerül a vízre, épp ellenkezőleg. A menet végén felgyújtják és porig égetik az egészet.



Az egész ünnepnek egyébként semmi köze a mitológiai alakokhoz, vagy ősi viking szertartásokhoz. Az Up Helly Aa akkor indult, amikor az 1800-as évek elején a katonák hazajöttek a napóleoni háborúból és unalmukban megalkották ezt a rendezvényt, így kedvükre ihattak, gyújtogathattak és randalírozhattak.

Könnyen előfordulhat, hogy legközelebb, amikor a haverokkal elmész egy igazán elvadult jelmezes partiba, elindítotok egy tradíciót, ami évszázadok múltán is él majd. Annyi biztos, hogy a tömött plázákat és a kappanhangú kántorokat bármelyik fenti program magasan veri.

Forrás: China Global Times