Hétszer jelölték Oscar-díjra, a 100 legnagyobb brit közé választották, kétszer is oltár elé vitte a csodaszép Liz Taylort és nyilvánosan megkérdőjelezte Sir Winston Churchill épelméjűségét a második világháború alatt.
Richard Walter Jenkins egy 13 gyermekes, otthon walesi nyelvet használó bányászcsaládban tizenkettedikként 1925. november 10-én született a walesi Pontrhydyfenben. A szegény, de kiválóan tanuló fiúra felfigyelt tanára, Philip Burton, aki örökbe is fogadta, és rávette tipikus walesi nevének megváltoztatására. Burton az oxfordi egyetemen tanult színészetet.
1943-ban a brit légierőnél szolgált, majd navigátorként harcolt, de látáshibája miatt nem lehetett pilóta. Leszerelése után az oxfordi egyetemen tanult színészetet, majd vidéki színpadokon lépett fel. 1950-ben New Yorkban, egy évig ismét Angliában szerepelt, majd 1952-ben Hollywoodba szerződött. 1953-ban került a nagy hírű londoni Old Vic társulathoz, ahol Shakespeare-szerepek egész sorát játszotta (Hamlet, Caliban, Caius Martinus).
1952-ben már Oscar-díjra is jelölték legjobb férfi mellékszereplő kategóriában a My Cousin Rachel című romantikus drámában nyújtott alakításáért. Egy évvel később A palást című filmért már mint legjobb főszereplőt jelölték a legrangosabb díjra Jean Simmons partnereként. 1956-ban kapta meg a Nagy Sándor, a hódító című film címszerepét. A világhírnevet azonban a John Osborne drámájából készült Dühöngő ifjúság (1958.) hozta meg számára.
Itt elolvashatja, hogy talált rá a szerelem a legendás színészre.
Forrás: Mi van ma?
