A királyi udvarban egy fogyatékos gyereket tartottak kisállatként. A 12 éves fiú nem tudott beszélni és nagyon nehezen tanult meg bármit is.

Peter képtelen volt beszélni, sőt a járás helyett a négykézláb kúszást részesítette előnyben. Kedvenc elfoglaltsága a zsebtolvajlás és a „csóklopás” volt. A fiú életét Lucy Worsley, a Történelmi Királyi Paloták kurátora tanulmányozza, aki elmondta, valószínűleg megfejtették az évszázados rejtélyt, hogy mi baja lehetett Peternek.
A róla szóló történetek és az udvari festő által készített képek alapján megállapítható, hogy Peter valószínűleg Pitt-Hopkins szindrómában szenvedett.
Első hangzásra kegyetlennek hangzik, hogy kisállatnak használták a gyermeket, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a sötét középkorból ébredező felvilágosodásban az ember még mindig kereste a választ arra, hogy mi különbözteti meg az állattól. Peter egy sor filozófiai vita tárgyává vált az György-korabeli Angliában. Szerencsésebb is volt sorstársainál. Míg a hasonló „csodabogarakat” cirkuszokban mutogatták, addig Peter – miután megunták jelenlétét az udvarban – egy farmra került, ahol a király fizette jóltartását.

Forrás: BBC