A milliárdos dinasztia örökösödési viszálya évek óta tart, s noha ma már a 2001-ben elhunyt Daniel Wildenstein képkereskedő özvegye, azaz a felperes sincs életben, az egész művészeti világot felkavaró ügy újabb és újabb fordulatokat vesz.
Nathantól fia, Georges vette át a fáklyát, ő kutatási könyvtárat hozott létre, majd katalógusokra és műbírálati kiadványokra specializálódott. Az ő örökébe lépett Daniel Wildenstein tovább gazdagította az intézmény és a családi cég tevékenységét, vagyonát.
Aztán 2011 januárjában egy szép napon a francia rendőrség nyomozói kopogtak be a Wildenstein Intézet kapuján, és alaposan átkutatták a patinás falak között őrzött nagy értékű gyűjteményt. Mint arról a The New York Times beszámolt, a rendőrök műremekek sorát foglalták le, köztük Edgar Degas rajzait, Rembrandt Bugatti olasz szobrász egyik bronzalkotását és Berthe Morisot francia impresszionista festőnő normandiai tanyát ábrázoló híres képét. A hatóság összesen mintegy harminc vitatott hátterű művet vitt el az intézetből.
Azóta valóságos médiavihar kavarog a család körül, amely már 125 éve egyik ikonja a képkereskedés és a művészettörténet világának, és nem mellesleg óriási, egyes források szerint akár 4 milliárd dollárt is elérő vagyon birtokosa - bár mások szerint ennek csak a töredékéről van szó.
Az első Wildenstein-galéria 1875-ben nyílt meg Párizsban és hamar ismertté vált XVIII. századi francia festmények és szobrok, később pedig jelentős impresszionista képek adásvételével. A világ legnagyobb műgyűjtőinek, köztük Edmond de Rothschild bárónak és Pierpont Morgannak a szakértői és kedvelt galéristái voltak, számos nagy múzeumnak is eladtak képeket. 1942-ben nyitották meg New York-i üzletüket, miközben Franciaország náci megszállás alatt állt, később Londonban is galériát létesítettek. Olyan mesterek életmű-katalógusait készítették el, mint Monet, Manet és Gauguin, és 1970-ben létrehozták saját művészettörténeti kutatóintézetüket.
A háború után újra megnyitották párizsi galériájukat, de 1960-ban megszüntették, miután André Malraux kulturális miniszter azzal vádolta Georges Wildensteint, hogy egy Georges de La Tour-festmény exportengedélyének megszerzéséért meg akart vesztegetni egy kormánytisztviselőt. Az 1990-es években újabb heves polémia robbant ki, amikor Hector Feliciano író "Az elveszett múzeum: náci összeesküvés a világ legnagyobb remekműveinek ellopására" című könyvében azt állította, hogy a II. világháborúban Georges Wildenstein együttműködött Karl Haberstock befolyásos náci műkereskedővel, aki kifosztott zsidóktól származó műkincsekkel kereskedett. A Wildenstein-család rágalmazási pert indított az író ellen, de a legfelsőbb bíróság elutasította a keresetet, bár abban már nem foglalt állást, hogy Georges Wildenstein üzletelt-e a nácikkal.
Mennyit ér a vagyon?
Daniel Wildenstein
Sylvia Roth Wildenstein Ukrajnában született, de amikor 1964-ben először találkozott Daniellel, már amerikai állampolgár volt. Később összeházasodtak, és 23 éven át ragyogó társasági életet éltek: gyémántok és jachtok, ünnepségek és lóversenyek, fényűző lakások New Yorkban és Párizsban Monet- és Bonnard-képekkel.
Ám alig 15 nappal azután, hogy férjét 2001-ben eltemették, Sylvia beperelte Daniel előző házasságából származó két mostohafiát, Guy-t és testvérét, Alec-et, mert rájött, hogy becsapták: azt mondták neki, hogy férje halálakor a cég már csődbe ment, ezért rá mint özvegyére hatalmas kiadások várnak, és így őt, Sylviát rávették arra, hogy mondjon le örökösi jogairól egy lakás és évi 400 ezer eurós járadék fejében.
2005-ben az özvegy megnyerte a pert a francia bíróságon, visszakapta örökösi jogait. A bíróság nagy feltűnést keltő döntésében elrendelte, hogy mostohafiai fizessenek neki 20 millió eurót, előlegként a teljes vagyonból rá eső részre. A bíróság szerint az akkor csaknem 70 éves, törékeny egészségi állapotú Sylvia Roth Wildenstein "tudatos félrevezetés" áldozataként mondott le férje vagyonának őt megillető részéről.
A vagyon értékeléséről azonban azóta is folyt a vita. Sylvia szerint az ő részét azzal is csökkenteni akarták, hogy számos értékes festményt külföldön helyeztek el, vagy elrejtettek - ezzel egyébként adócsalást is elkövettek a fivérek. Sylvia Wildenstein 2010 októberében rákban elhunyt, de előtte még újabb feljelentést tett Guy ellen az örökségvitában (Alec, a másik fiú 2008-ban meghalt), ennek nyomán rendelte el a vizsgálóbíró 2011 elején a házkutatást, amelynek meglepő eredménye kirobbantotta az új botrányt.
Ám míg Sylvia utolsó feljelentése alapján januárban a vizsgálóbíró utasítására a nyomozók átkutatták a Wildenstein Intézetet, az adóhivatal jóval kisebb buzgalmat tanúsított. Ezért egyes lapok felvetették, hogy Nicolas Sarkozy elnök kormányzata talán azért nem tanúsít elegendő eltökéltséget, mert Guy Wildenstein szoros kapcsolatokat épített ki Sarkozy elnök pártjával, az UMP-vel. Guy tagja az UMP gazdag támogatóit tömörítő exkluzív Premier Cercle klubnak és 2009-ben Sarkozy elnök a francia Becsületrenddel tüntette ki. A francia költségvetési minisztérium illetékesei a sajtóhírekre csak azt felelték, hogy az ilyen ügyeket bizalmasan kezelik, és a minisztérium teljesíti feladatát.
Sylvia Wildenstein végrendeletében meghagyta Tamara Eskenazinak, testvérének, hogy folytassa a pert Guy ellen, méghozzá az ő ügyvédének, Claude Dumont-Beghi asszonynak a stratégiája szerint. Az ügyvéd elmondta az amerikai lapnak: a vita az özvegy és Guy Wildenstein között annyira elmérgesedett, hogy még a temetést is több nappal késleltette, ugyanis Guy megpróbálta a kereset ejtését feltételül szabni ahhoz, hogy Sylviát a családi kriptába temessék. (Sikertelenül: Sylvia végül mégis oda, férje mellé került a Montparnasse-temetőben, a per pedig azóta is tart).
A Wildensteinek öt nemzedékre visszanyúló történetének köszönhetően számos régi francia család nem egyszerűen kereskedőnek, hanem tanácsadónak és barátnak tekinti őket. Bizalmas szolgálatokat tettek gazdag és előkelő, részben szintén zsidó barátaiknak, és páncélszekrényeikben őrizték a műkincseket, amikor ügyfeleik éppen elutaztak.
Ám a Wildensteinekkel bensőséges kapcsolatot ápoló egyes gyűjtők leszármazottai szerint ez a helyzet megnehezítette vagyonuk számontartását. "A gyűjtők úgy helyezik el festményeiket a páncéltermekben, mint valami bankban, de amikor az idős tulajdonosok meghalnak, problémák támadhatnak" - magyarázta Serge Lewitsch ügyvéd, aki két olyan ügyfelet képvisel, aki szerint a Wildenstein Intézetben lefoglalt műkincsek egyike-másika az ő családjuk birtokában volt.
Alexandre Bronstein, aki Julie Reinach tehetős műgyűjtő dédunokája, éveken át kutatott a nácik által St. Germain-en-Laye-i otthonukból elrabolt alkotásuk után. Az olasz Rembrandt Bugatti bronzszobra és két Degas-rajz is ezek közé tartozott, így amikor kiderült, hogy ezek a Wildenstein Intézetből kerültek elő, azonnal feljelentést tett.
Manet, Degas és Morisot művek
Yves Rouart, az 1993-ban meghalt Anne-Marie Rouart műgyűjtő unokája és örököse éveken át perelte a Wildenstein családot , amelytől mintegy 40 festményt követelt, köztük Manet, Degas és Morisot műveit. Ezek szerinte a végrendelet végrehajtása során tűntek el nagyanyja lakásából. A feladattal megbízott két személy egyike Guy Wildenstein volt. 24 kép később egy svájci széfből került elő, amelyet a végrendeletet végrehajtó másik megbízott apja bérelt.
Amikor a januári házkutatás során a Wildenstein Intézetben lefoglaltak egy híres Morisot-képet is, a rendőrség tájékoztatta Yves Rouart-t, aki azonnal feljelentést tett. Ugyanígy járt el a Szépművészeti Akadémia, amelyre Anne-Marie Rouart annak idején éppen Daniel Wildenstein javaslatára hagyományozta az alkotást. (Daniel maga is tagja volt az intézménynek).
Yves Rouart szerint a tanyát ábrázoló Morisot-festmény kezdettől fogva családja tulajdonában volt. "Dédanyám, nagyanyám és apám soha nem fogadta volna el, hogy ez a mű egy olyan kereskedő birtokában maradjon, akinek semmiféle joga nincs rá." A két évtizede eltűnt kép értékét 800 ezer euróra becsülik.
Július 6-án Guy Wildenstein ügyvédje, Hervé Termime bejelentette, hogy André Dando párizsi vizsgálóbíró beidézte ügyfelét, aki ellen orgazdaság és "bizalommal való visszaélés" címén vizsgálatot indított. A New Yorkban élő képkereskedő szabad lábon védekezhet és felügyelet alá sem helyezték. Temime ügyvéd ezt kedvező fejleménynek minősítette, mert így ügyfele szerinte bizton tisztázni fogja magát.
Ám az is lehetséges, hogy az eddigi ügyek csak a jéghegy csúcsát alkotják. A Daniel Wildenstein özvegyét "síron túl is" képviselő ügyvédnő Valérie Pécresse költségvetési miniszternőnek címzett, július végén írt levelében az AFP szerint azt hangoztatta, hogy a Daniel Wildenstein hagyatékával kapcsolatos pénzügyi csalás sokkal nagyobb méretű lehet. Állítása szerint különböző adóparadicsomokban - a Kajmán-szigeteken, a Bahamákon és Guernsey szigetén - létesített letétekben (Trust) "rendkívüli értékű képek és műalkotások ezreit helyezték el, amelyeket mindmáig nem azonosítottak és nem értékeltek fel", és amelyeknek létezését eltitkolták a francia adóhatóságok elől. A Wildenstein-botrány talán csak most kezdődik.
Forrás: MTI
