Ibsen Nórája után Deneuve is öntudatra ébredt a francia filmipar új remekében.

Ha egy filmet Depardieu és Deneuve neve fémjelez, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valami nagyon franciásat fogunk kapni. Azt is megszoktuk, hogy a magyar filmcímadókat továbbképzésre kéne küldeni, így született meg az eredeti Potiche helyett (jelentése nipp, csecsebecse) a Született feleség.

És itt el is érkeztünk a történet lényegéhez. A film 1977-ben játszódik egy francia kisvárosban. A helyszín egy gondosan karbantartott ház és egy esernyőgyár. A főszereplők pedig kik is lehetnének, mint a gyáros és felesége. Érkezik még hozzájuk két felnőtt gyermek, egy engedelmes titkárnő/szerető, és már adott is a szatíra, melyet François Ozon (8 nő, Swimming Pool, 5x2) magas szintre emelt.



A történet nem bonyolult. Robert Pujol gyárigazgató, akinek szembe kell néznie elégedetlen munkásaival, menekülésként infarktust kap, így neje veszi át a gyárat, és próbálja meg hamvaiból feltámasztani a helyet, melyet egykoron legendás apja vezetett. Mindenki meglepetésére az eddig csak reprezentációs célokat szolgáló feleség megállja a helyét, a gyár virágzásnak indul, sőt a Pujol házaspár gyerekei is bekapcsolódnak a munkába, és csak jönnek és jönnek az esernyők.

A férj persze visszatér, és ezzel együtt a konfliktus is. Hosszú vita alakul ki, ki is irányítsa a céget, az egykor engedelmes nej, vagy a tettrekész férj.

Eközben kiderülnek a házaspár titkai, ki kit csalt meg kivel, és ekkor lép színre Maurice Babin (Gérard Depardieu), aki a város polgármestere, és Suzanne (Catherine Deneuve) féltett kis titka.



A szatirába hajló film bár 1977-ben játszódik és erőteljes hozza is a retro hangulatot, akár a mai állapotokat is tükrözhetné. A fellázadó, öntudatos nő, aki egyszerre csak kilép a ráhúzott szerepből és öntudatra ébred. Deneuve nem egyszer alkotott már párost Depardieu-vel, az egymásra figyelés, a kölcsönös tisztelet jól megfigyelhető játékukon.

Depardieu pedig a kemény férfi páncélja mögött megcsillanó gyengeséget képes több jelenetben megformálni, ahogyan azt kell. Nem szabad kifelejteni Monsieur Pujot-t sem , aki még azt is megmondja feleségének, mit gondoljon. A film elején még egysíkú játéka, de ez később megváltozik, ahogy jellemének rejtett részei felbukkannak a vásznon.

A jelmez- és díszlettervezőnek külön jópont jár a miliő megteremtéséért, ehhez jól illeszkednek a francia sanzonok, az időnként csöpögős dalok is. A film, bár társadalomkritikába oltott vígjáték némi feszültséggel, megvan benne François Ozon azon irigylésre méltó képessége, hogy összeesküvőkként kacsint össze a nézőkkel. Deneuve pedig még ma is Franciaország legszebb lábaival rendelkezik.