Asztronómusok olyan csillagra bukkantak, amely bolygóvá sűrűsödött, és valószínűleg nagyrészt gyémántból épül fel.
A feltételezett "gyémántbolygó" egy úgyszintén szokatlan csillag, egy úgynevezett pulzár körül kering. A pulzárok gyorsan forgó neutroncsillagok, amelyek fényessége minden hullámhosszon a tengelyforgás periódusának megfelelő ütemben változik. A pulzár- bolygó páros a Kígyó (Serpens) csillagzattól mintegy 4 ezer fényévnyi távolságra található. (Egy fényév az a távolság, amelyet a fény egy év alatt légüres térben megtesz - ez közel 10 billió kilométernek felel meg.)
A különös bolygót egy Ausztráliában lévő 64 méteres átmérőjű rádiótávcsővel detektálták.
A PSR J1719-1438 elnevezésű, nemrég felfedezett pulzár jeladásában a csillagászok jellegzetes ingadozásokat figyeltek meg, amelyek egy nagy tömegű kísérő jelenlétére utaltak. Ezeknek a rendszeres ingadozásoknak a pontos elemzéséből arra következtettek a kutatók, hogy ez a kísérő mellékbolygó méretét tekintve hozzávetőleg fele a Naprendszerünkben található Jupiternek és rettentő gyorsan kering a neutroncsillag körül.
A keringési ideje mindössze 2 óra 10 perc, ezért nagyon közel kell lennie a pulzárhoz, olyan közel, hogy tulajdonképpen szét kellene szakadnia a pulzár gravitációjától. Ezt csak úgy élheti túl, ha egy nagyon tömör, masszív objektumról van szó. A bolygó sűrűsége legalább olyan magas, mint a platináé" - magyarázta Matthew Bailes kutatásvezető, az ausztráliai Swinburne Műszaki Egyetem professzora. A kutatócsoport szerint a bolygó valójában egy egykor nagytömegű, és a teljes pusztulástól épphogy megmenekült csillag parányi magja. (Egy úgynevezett fehér törpéről lehet szó, amely tömegének 99,9 százalékát elveszítette a pulzár javára.)
A megmaradt mag feltehetően túlnyomórészt kristályos formában lévő szénből és oxigénből áll, vagyis nagyrészt gyémántból épülhet fel. A legjelentősebb drágakőnek számító gyémánt speciális, különösen sűrű szénkristály, a legkeményebb természetben előforduló ásvány.
Forrás: MTI
