Egy új kutatás bemutatja a világ leginkább specializálódott madárülőkéjét, melyet egy növény fejlesztett ki.
A madarak ezen „ülőkéről” fejjel lefelé lóghatnak és megtermékenyíthetik a növényt, miközben csőrüket a vörös virágokba dugják a nektár felhörpintésére. A nemzetközi kutatócsapat eredményeit az Annals of Botany folyóirat közölte.
A növények sok mindent megtesznek, hogy bevonzzák a beporzó állatokat. Színes, formás, édes illatú virágaikkal elcsábítják a rovarokat, madarakat és apró emlősöket. Néhány növény még „le is inti” az elhaladó beporzókat.
Mikor 2003-ban a Babiana ringens mélyvörös, hosszú, cső alakú virágait először vette szemügyre, Spencer Barrett, kanadai botanikus azt gyanította, hogy olyan növényről van szó, mely kizárólag madarakat alkalmaz beporzásra. Azonban a növény tövénél lévő virágok pozíciója elgondolkodtatta. A legtöbb madár ugyanis elkerüli a talajon, vagy annak közelében történő táplálkozást, hogy távol tartsa magát az ott tanyázó ragadozóktól. Ezért a madarakra támaszkodó növények általában a magasban fejlesztik ki virágaikat.
Barrett és kollégája, Bruce Anderson dél-afrikai kutató azon gondolkodott, a furcsa, ülőkeszerű képződmény azért fejlődött-e ki, hogy a beporzó madaraknak támasztékot adjon. A kutatók Dél-Afrika csücskénél, a cserjék között telepedtek le, és megfigyeléseik megerősítették, hogy a virágokat kizárólag mézmadarak porozzák be. Barrett elmondta, amikor megfigyelték a látogató madarakat, teljesen megbűvölte őket a látvány.
Azonban mivel még mindig nem voltak meggyőződve arról, hogy a botszerű képződmény ülőkének fejlődött, a kutatók még több bizonyítékot akartak begyűjteni. Hozzáfogtak, hogy megvizsgálják a B. ringens elterjedési területét a régióban. Kiderítették, hogy keleten, ahol a mézmadaraknak több virágzó növény áll rendelkezésre a választáshoz, a B. ringens ülőkéi kisebbek voltak, mint nyugaton, ahol a növények rendszeresen számíthattak a mézmadarak látogatásaira.
Barrett azt gyanítja, hogy beporzó madarak hiányában, a növényeknek nem kell invesztálniuk az „ülőke” fenntartásába, így az számos generáció folyamán összezsugorodik. Ezt nevezik nyugalmi szelekciónak. Az idő előre haladtával, ez az ág visszatérhet ősi formájába, mely a kutatók gyanúja szerint középső tő volt virágokkal tetején, hasonlóan a B. ringens számos közeli rokonánál megfigyelthez.
Simon Hiscock, bristoli professzor szerint a vizsgálat lenyűgöző. Elmondása szerint kérdéseket vet fel a beporzóknak a virágok struktúráira gyakorolt befolyásáról és a növények szaporodási stratégiáiról.
Forrás: Hirado.hu
