Korábban vala a bloggertársadalom. Csendben próbálták megváltani a világot, osztották az észt, kiterítették a lelküket a köznek, vagy épp a kakaóscsiga-lelőhelyeket elemeztek Marianna-ároknyi mélységben, és nem foglalkozott velük különösebben senki, csak az olvasók.
Aztán a bloggertársadalom egy része lassan kezdett elkurvulni, a cégek rájöttek, hogy érdemes a bloggerekbe pénzt fektetni, vagy épp megmondjukatutit típusú blogot indítani. Mára már a legnagyobb hírportálok elképzelhetetlenek blogketrecek nélkül, a nép pedig szívja magába az infókat.
Ennek megkoronázásaként a HVG évek óta elindítja a Goldenblog versenyt, melyről, hála a közösségi portáloknak akkor is tudomást szerzünk, ha nem akarunk. Ilyenkor jönnek a felkérések a szavazásra, a buzdító szövegek, könyörgések, fenyegetőzések.
Tegnap este zajlott a hivatalos díjátadó az A38-on.
A 400 vendég nagy része ilyen vagy amolyan formában írókból állt, akik kaptak karszalagot, három bont, amit italra lehetett cserélni a pultnál, leterelték őket a koncertterembe, közben átgázoltak néhány Telenoros laptopon, amin az új hiper-szuper gyors netet promotálták, átvágtak néhány játékfüggőn, akik X-boxot nyomogattak bőszen, és máris kezdetét vette a díjátadó.

Ami nem volt: ünnepélyesség, humor, frappáns megjegyzések, szép lányok, tömeg. A hangulat egészen sajátosan alakult, félig a langymeleg állóvíz, félig az érdektelenség határmezsgyéjén mozogva. Az este műsorvezetője, az ex-Vivás Piringer Patrícia (igen, hiába csinál akármit akárhol, marad a te, ez nem az a csaj a Vivából?-kérdés) flottul és gyorsan lezavarta a dolgot, nyilván sejtette, hogy mindenkit csak egy-egy kategória érdekel, nem voltak hosszú szünetek, áhítat, feszültségkeltő várakozás.
Volt viszont kicsit vagy nagyon zavarban lévő nyertes, de laza vagyok liberális megmondóember, jajj el sem hiszem anyuka, vérprofi indexes vagyok és több díjat is besöprök típusú ember.
Az elvileg anonim blogszíntér ugyanis kifejezetten kiábrándító tud lenni élőben. Nagy előny ugyan, hogy nem azt nézik a neten, hogy ki vagy, hanem mit írsz, de néha a szöveg a képpel párosítva pont az ellenkező hatást éri el.

Az este csúcspontja minden bizonnyal az volt, amikor az Android Portál írói elmondták, hogy ők bármit is kapnak, felajánlják jótékony célra, mert otthon már tele a lakás laptopokkal és egyébként is, erre a díjátadó hölgy közölte, hogy jól gondolják meg, mert ez egy Compaq Presario gép, ami nagyon, de nagyon jó – és gyakorlatilag ezzel a két másodperccel vívta ki a közönség enyhe rosszallását. Nem lehet mindenki karitatív, na.
Díjak kiosztva, jöhetett a hamburger, a hot-dog, a smúzolás a pultos fiúkkal, hogy ugyan érjen már két alkoholmentes bón egy nagyfröccsöt, közben a nép a bejáratnál tolongott, mert a legnagyobb parti mindig a konyhában van – ahol rá lehet gyújtani. A hajón meg már nem lehet, ugye, úgyhogy az Irie Maffia azon próbálkozását, hogy bármilyen hangulat is kerekedjen, csírájában fojtotta el a nikotinéhség.
Nem is vesztegetnék erre több szót – majd megírom a blogomban az igazi véleményem.
Díjazottak
Gasztroblogok:Világevő
közönségszavazat: Olcsó receptek
Kult-szórakozás:
Budapest Avantgarde
közönségszavazat: Demotiváló
IT-blogok:
Android Portál
közönségszavazat: Appleblog
Életmódblogok:
Háziorvos blog
közönségdíj: Urban:Eve
Szakértői blogok:
Cydonia
közönségdíj: Kismamablog
Hírblogok:
Véleményvezér
közönségdíj: Egyenlítő Blog
Helyi.érték:
Személyes Világtörténet
közönségdíj: Egy nap a városban
Fotóblogok:
Juli&johi
közönségdíj: Kreatív Művészet