Minden bizonnyal léteznie kell alternatív valóságnak, mert én valahogy sosem azt látom, amit te. Ahogy te sem azt, amit ő – és a különbségek hatalmasak tudnak lenni.

A Ludwig Múzeum a kevésbé sikeres Moholy-Nagy kiállítás után most valami ilyesmire keresi a választ a hetvenes, nyolcvanas évek fotórealisztikus festményeinek segítségével. A tárlat, amely széles körű nemzetközi összefogással jött létre, a bécsi MUMOK és az aacheni Ludwig Forum hasonló tematikájú kiállításának vezérfonalát szeretné továbbvinni, némi csavarral.



A LUMÚ ugyanis nem az amerikai és a nyugati művészekre fókuszál, hanem épp az ellenkezőjére – itt a kelet- és közép-európai festők képei kerültek a középpontba. Az izgalmas tárlat nemcsak a szemet óhajtja kényeztetni, hanem ideológiai kulcsot is szeretne adni a hidegháborús művészet értelmezéséhez úgy, hogy párhuzamba állítja Keletet és Nyugatot.

Nyugat és Kelet fotórealisztikus ábrázolásában ugyanis rengeteg különbség  érhető tetten, és ez érzékelhetően megjelenik a Ludwig Múzeum tárlatában is. A politikai nyomás miatt az Édentől Keletre élő művészek sokkal óvatosabban választották ki a témáikat, és sok esetben már az általuk ábrázolt valóság is egy beállított, merev képnek hat. Emiatt a tárlat szinte összes művén felismerhető a szocreál báj, legyen rajta busz, megálló vagy csirkecsontot szopogató hölgy.



A kiállításnak nem a példaszerű festészeti minőség bemutatása volt a célja, hanem a hidegháborús hétköznapok és a hiánygazdaság realizmusának megrajzolása, vagyis rá szeretnének mutatni arra a valóságváltozatra, amit a Kelet embere élt a Nyugat emberével szemben. A jól felismerhető ellentétpárok mozgalmassá és élővé teszik a tárlatot, amit jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek. Főleg a fiataloknak, akiknek már nem volt szerencséjük az előző rendszerhez, mégis élvezettel tudnak tobzódni a szocialista mindennapok meghatározó jelrendszerében.

Kiállító művészek többek között:
Robert Bechtle, France Berko Berèiè, Bernáth(y) Sándor, Chuck Close, Csernus Tibor, Jadranka Fatur, Gérard Gasiorowski, Ion Grigorescu, Jean Olivier Hucleux, £ukasz Korolkiewicz, Ewa Kuryluk, Lakner László, Méhes László, Méhes Lóránt, Franc Mesariè, Jacques Monory, Theodor Pi¹tìk, Gerhard Richter, Veronika Rónaiová, Andrzej Sadowski