Lapozom Kovách Géza aradi helytörténész Az emlékező város című könyvét. Olvasom a szerző dedikációját: "Nem gyásznapnak, a hálaadás napjának kellene lennie!"

Azt Kovách Géza pillanatig sem tagadta, hogy fejet kell hajtanunk a szabadságnak aradi vértanúi előtt, akik a halált vállalva hűek maradtak esküjükhöz.

Arra gondolok, hogy milyen keveseknek a jellemzője ma e magatartás! Hányan vannak a vesztőhelyen állított emlékműnél koszorúzók közül, akik úgy váltották, váltják elveiket, mint más a fehérneműt! Fordítsuk el tekintetünket róluk, fordítsunk hátat nekik!

Idézzük fel inkább a végzetes nap történéseit!
Október 6-án reggel fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket - Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost - vezették a 12 kirendelt katona puskacsöve elé. A parancsnok kardjával intett, a lövések eldördültek. Következtek az akasztófára ítélt tábornokok: Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly. Vécsey büntetésének súlyosbítását saját apja kérte - megítélhetőek-e ezek után a fiak az apák tettei után? -, őt akasztották fel utolsónak, így végig kellett néznie társai kivégzését, neki már nem volt akitől búcsút vennie.



Azt sem szabad elfelejteni, hogy az Aradon kivégzett 13 vértanú közül nyolc - Aulich, Damjanich, Knezich, Lahner, Leinigen, Pöltenberg, Schweidel, és részben Kiss Ernő - nem volt magyar származású. Halálukban váltak magyarokká, mert életükben a szabadságért, a haladásért harcoltak, amely a lecsendesült Európában akkor már csak a magyarok ügye volt. Mi értelme van ma hát azt firtatni, ki a magyar?

Arról is szólni kell, hogy az igazságtalan földi ítélet keltette lelki szenvedések nem gyengítették, hanem erősítették keresztény hitüket. ,,Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt" - mondta Vécsey Károly. Knézich Károly eltűnődött: ,,Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat." Schweidel József mondott ítéletet, amely sajnos, ma is időszerű: ,,A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár." Végül Láhner György hirdette az evangéliumot: ,,Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!"

Fejet kell hajtanunk e nagyszerű szellemiségek előtt. De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, mondom Nagy-Sándor Józseffel. Felemelt fővel állhat a magyarság az aradi vesztőhely emlékműve előtt. Megfizette a szabadság árát.