Jó blues zenekarnak még mindig fiatalok vagyunk – szögezik le a Quimby zenekar tagjai, akik idén ülik fennállásuk 20. évfordulóját, s elő-születésnapozásként Erdélyben ünnepelnek. Előbb Marosvásárhelyen, majd Kolozsváron, Székelyudvarhelyen, végül pedig Nagyváradon.Ha kihagyjuk a narkotikumokat meg a szexet, meg a hétköznapi evidenciákat, akkor megkapjuk, hogy a boldogság kulcsa valaminek úgy átadni magunkat, hogy észre sem vesszük magunkat közben.

Velünk is ünnepeltek. Hogy történt ez?

Varga Livius: Az idén nagy dobásra készülünk, merthogy húsz évesek lettünk, és lesz is egy nagy koncertünk Budapesten egy arénában, ami eddig nem volt szokásos játszópályánk, de azt gondoltuk, hogy egy nagy születésnapon hadd férjen el mindenki, aki a zenénk kedvelője. És nem szeretnénk ennek úgy neki menni, hogy túlságosan kiéheztetjük magunkat játékban, emiatt gondoltuk, hogy jöjjünk a kedvenc helyünkre. Kis klubkoncertekre jöttünk, amelyek a kedvenceink. Nekünk is kell egy kis öröm és nem akarunk teljesen csendesek maradni, így odajöttünk ahol nagyon szeretünk lenni.

Kiss Tibi:
Erdély egy picit messzebb van, kicsit nehezebb és bonyolultabb eljönni hozzátok, de mindenképpen szerettünk volna még ősszel eljönni. Az intimitás klubkoncerten nagyobb, s ilyesmit mi itt nem nagyon csináltunk, mert vagy fesztiválon voltunk, vagy színházas koncerteken. Kihagytuk a kedvenc helyeinket, mert a klubok az általunk játszott zenének a templomai, ez a fajta zene pedig az egyetlen vallásunk. Ezt most bepótoljuk nálatok. Mindemellett nagyon szeretnénk végre látni macit, mert mindig minden szervező megígérte, hogy látni fogunk medvét, de az mindig pont akkor van ott, amikor mi nem vagyunk, vagy amikor Livius éppen meztelenül fürdik az Oltban, de a maci persze ott volt, csak ő nem látta. Azért is járunk vissza, hogy hátha egyszer előjön a maci. Ha egyszer előjön, akkor meglátjuk mi lesz.

20 évvel ezelőtt gondoltátok volna, hogy ma is játszani fogtok?

Varga Livius: Én igen, én reméltem.

Kiss Tibi: Én nem gondolkodtam így előre, egyrészt húszéves koromban azt gondoltam, hogy halhatatlan vagyok, viszont húsz év az mégis nagyon messzinek tűnt.

Varga Livius: Én kiszámoltam, hogy harminc meg negyven év múlva mit fogok csinálni. Amikor nekikezdtünk zenélni, nagyon sokan feltették a kérdést, hogy érdemes-e ezzel foglalkozni, javasolták, hogy valami rendes foglalkozásom is legyen. Én mégis a zenét választottam. Szóval gondoltam én erre, csak arra nem gondoltam, hogy ilyen könnyeddé válik. És, hogy ennyire ismert zenekarban fogok játszani, azt egyáltalán nem gondoltam.

Kiss Tibi: Jó blues zenekarnak még például fiatalok vagyunk. Azok hatvan felett lehetünk.


Miben más a Quimby ma, mint 1991-ben?

Kiss Tibi: Van, aki kopasz, de a belső szerveink is teljesen átalakultak.

Gerdesits Ferenc: Sokkal több erővel doboltam húsz éve, most viszont sokkal jobban.

Kiss Tibi: Mint zenekar iszonyatosan lelkesek voltunk akkor, most meg tapasztalatunk van. Letisztultabb lett a zenénk. Meg sikeresek lettünk, mert ha nem lettek volna sikereink, vagy ha folyamatosan nem lett volna valami biztatás a környezetből, akkor valószínű nem lenne ez a zenekar most. A másik fele az, hogy ha nem pakoltunk volna bele ennyi energiát, akkor se lennénk itt.

Mi jelentett nagy örömöt közben? A díjak? A sokasodó lemezek?

Varga Livius: Az a legjobb, amikor emlékszünk arra, hogy a másikkal zenélünk. Kivételes pillanatok, amikor úgy érzed, hogy valami visszajön, pedig csak teszed a dolgod.

Kiss Tibi: Ha kihagyjuk a narkotikumokat meg a szexet, meg a hétköznapi evidenciákat, akkor megkapjuk, hogy a boldogság kulcsa valaminek úgy átadni magunkat, hogy észre sem vesszük magunkat közben. A díj az semmi ehhez képest. Voltam rehabon néhány éve, ott töltöttem 13 hónapot, azelőtt pár évet nagyon rosszul éreztem magam. Amikor onnan visszajöttem, ha sétáltam az utcán, ha fújta a szél az arcomat, akkor olyan fajta boldogságot éreztem, mint még soha életemben. Amikor felültem a biciklire, és elkezdtem a körúton bringázni, szinte elélveztem. A puszta létezés boldogságát éltem át.

Mit lehet tudni az erdélyi koncertekről, azonkívül, hogy klubkoncertek? Hogy alakul a program? Régi, új dalok, egyféle zenekari kronológia?

Varga Livius: Az hogy új vagy régi dal, az nem szempont, inkább az, hogy melyiket kedveljük adott időszakban. Kronológiai felvezetést még a születésnapi bulinkon sem szeretnénk nyújtani. Ahogy az egyik hangulatból a másik következik, úgy követik egymást a számok.

Kiss Tibi: Van most egy hatvanas listánk, amiből olyan harmincöttel foglalkozunk ebben az őszi időszakban. Abból válogatunk.

Tudjátok, hogy egy népszámlálási kampány részesei vagytok itt?

Varga Livius: Tényleg? Nem tudtuk eddig, de nagyon megtisztelő ebben az esetben, hogy nemcsak mint fura fejű rockerek jövünk ide, hanem úgyis mint a magyar nyelvű kultúra egyik szegmensét közvetítő társaság.