Édith Piaf neve sokak számára ismerősen csenghet, még akkor is, ha a színésznő hangja már közel ötven éve, hogy beragyogta a színpadot.

Szegény, hánytatott gyermekkorára, és gyenge fizikai felépítésére utalva kapta meg később a Piaf nevet mely a francia nyelvben a verebet jelenti.
A színésznő életpályáját igazi Hollywood-i álomként lehet nevezni, mely tragédiákat és igazi csodákat is magába foglal.
Gyermekkorában nevelőtől-nevelőig került, szülei gyakran nem értek rá, hogy a kicsi
Édith-re vigyázzanak. Sokáig egy bordélyházban nevelkedett apai nagyanyjánál. Négyévesen egy kötőhártya-gyulladás következtében elvesztette a látását, de hét éves korában visszanyerte. Már ekkor igaz hívő volt, elmondása szerint ennek köszönhette, hogy meggyógyult.
Apja, aki befogadta artistaként dolgozott egy cirkuszban. Édith ilyenkor mutatta meg először tehetségét, utcai mutatványosként szerepelt.
Bár törékeny alkata miatt hamar fel kellett ezt adnia, de az éneklésből továbbra is tudott pénzt keresni.
A tragédiák sora ekkor még nem ért véget.
Édith 17 éves volt, amikor első gyermekének életet adott, ám a kicsi csupán két évig élt, amikor is elragadta az agyhártyagyulladás.
Louis Leplée, aki az énekesnőre a Piaf nevet aggatta volt az első, aki felfedezte a törékeny lányban szunnyadó tehetséget. Csupán húsz éves volt mikor először színpadon szerepelt. Azonban az ívelő karrier újra megszakadt.
Egy évvel később, 1936-ban ugyanis Louis Leplée meggyilkolásával gyanúsították meg. Ekkor találkozott először Jean Cocteau-val aki később még egy darabot is írt neki, A közönyös szépfiú címmel. Később igaz barátság alakult ki kettejük között.
Édith a háború során sem tétlenkedett.A német megszállás során a katonáknak énekelt. A világhír kapujába, 1947-ben ért, amikor is először lépett fel New Yorkban.
Híres, és keresett volt mégis nagyot bukott. Alkoholista és morfiumfüggő lett. Előbbi élete végéig kísérte. Az 50-es években már többször előfordult, hogy fellépések során rosszul lett. Egyik ilyen alkalommal kórházba szállították, gyógyíthatatlan rákot diagnosztizáltak nála.
1963-ban visszavonult házába a Francia Riviérára.
Itt hunyt el október 10.-én, azonban halálát csak egy nappal később, 11.-én hozták napvilágra, mintha egyazon napon hunyt volna el barátjával, Jean Cocteu-val.