Nyolcvan éve, 1931. október 18-án halt meg Thomas Alva Edison, minden idők egyik legnagyobb, legtermékenyebb és legismertebb feltalálója. Nevéhez ezernél több szabadalom fűződik, volt olyan időszak életében, amikor ötnaponta jelentett be új találmányt.
1876-ban a New York melletti Menlo Parkban alapította meg híres laboratóriumát, itt születtek nagy találmányai, a szénpormikrofon, amely a telefon hangját tette érthetővé, majd a hengeres fonográf, amelyet akkoriban sokan - még híres tudósok is - hitetlenkedve fogadtak, ügyes hasbeszélő trükknek tartottak.
Edison 1878-ban úgy kezdett a villamos izzólámpával foglalkozni, hogy Ohm törvényének még hírét sem hallotta - hírneve mégis akkora volt, hogy a bejelentés hallatán esni kezdett a világítógáz ára. Kezdetben platinaszállal kísérletezett, mígnem rájött, hogy alkalmasabb a szén. Az akkori "szakértők" azzal riogattak, hogy a villanyvezeték behúzza a villámot a lakásba, a mágnesesség tönkreteszi az órákat és a nők frizuráját, mert a vezeték kiragadja hajukból a hajtűt. A hangulat már-már Edison ellen fordult, amikor 1879 karácsony este kigyúltak a lámpák a laboratórium körüli parkban és senkibe sem csapott bele a villám...
Edison, akit ezután "Arkhimédész óta a legnagyobb feltalálóként" emlegettek, hamarosan megépítette a világ első villamos erőművét, az ő érdeme az első élvezhető minőségű mozgókép-vetítő berendezés, s cége készítette az első cselekményes filmet is "A nagy vonatrablás" címmel.
Érdekesség, hogy nevéhez csak egy valódi tudományos felfedezés fűződik: a véletlenül tapasztalt "Edison-jelenség", azaz a termikus emisszió. Kudarcot is csak egyszer vallott: a kis feszültségű egyenáramra esküdött, de végül a vetélytársa, George Westinghouse által pártolt nagyfeszültségű váltóáram lett a szabvány. A két feltaláló vetélkedésének szomorú eredménye a villamosszék - ennek megalkotására először Edisont kérték fel, de ő (riválisát lejáratandó) váltóáramot használt. Számítása bejött: az első áldozat hosszas és kínos agóniája után a metódust a népnyelv "megwestinghouse-olásként" emlegette.
Edison nem volt rendszeres, elemző elme, inkább minden részproblémára gyakorlati megoldást próbált találni. Rendkívül kitartó is volt: amikor nyolcezer kísérlet után sem működött akkumulátora, ezt azzal kommentálta: legalább van nyolcezer dolgunk, amiről tudjuk, hogy nem működik. Híres mondása szerint "a lángelme egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék veríték".
Ő maga távolról sem a köztudatban élő magányos zseni volt, ambiciózus és tehetséges tudósgárda dolgozott irányítása alatt. (A túl tehetségeseket azért ő sem kedvelte, a horvát Teslát gyorsan kidobta.) Kedvelte a nyilvánosságot és a szereplést, de sohasem tanulta meg a társasági viselkedést. Edison maga volt a beteljesült amerikai álom: egy szegény fiú, aki önerejéből, iskolázás és támogatók nélkül lett sikeres és gazdag.
Forrás: MTI
