Az átlagembernek nem sok minden jut eszébe a hidegen és a kimondhatatlan nevű vulkánon kívül akkor, ha Izlandra gondol. Márpedig nem meglepő módon ott is van ez-az.

Az aprócska könyvben két cselekményszál fut egymás mellett. Az egyik történetben Baldur Skuggason tiszteletes rókára vadászik. Sokáig követi, hóviharba keveredik miatta, mielőtt sikeresen levadászná – vagy a róka vadássza le őt.
A másik szálon Fridrik Fridjónsson temeti épp kedvelt szolgálólányát, aki rejtélyes származására is fény derül a könyv végén.
A macskaróka rövid, kellemes olvasmány, főképp téli estékre. Sjón, aki Björkkel is dolgozott már együtt, sikeresen teremti meg a 19. század végi, kies sziget kilátástalan és rideg hangulatát, amibe ügyesen csempészik bele egy-egy mégis meglepően meleg emberi pillanatot.
A mindent átható misztikum szintén fontos eleme a kisregénynek, amelynek már a címe is egy skandináv istenség, egyben egy rejtelmes állat neve. A macskaróka, ami a macska és a róka vadházasságából születik, nemcsak különös, hanem veszélyes állat is. Az izlandiak pedig rettentő komolyan veszik mindkettőt. Ahogy Baldur Skuggason tiszteletes is.
A kisregényt jó szívvel ajánljuk mindazoknak, akik szeretnének kapni egy villanásnyi betekintést a távoli, elszigetelt, és emiatt rendkívül vonzóvá avanzsált sziget történelmi mindennapjaiba, vagy épp van szabad két órájuk, amiben szívesen utaznának egyet.
A szerzőről:
Sjón 1962-ben született Reykjavíkban. Művészneve a keresztnevének rövidítéséből származik, és azt jelenti, „látás”. Irodalmi pályafutását költőként kezdte, első kötete 1978-ben jelent meg. A macsrarókával 2005-ben elnyerte az Északi Tanács Irodalmi Díját.
Népi történet
Fordította: Egyed Veronika
Magvető kiadó, 2011