1944-ben ezen a napon végezték ki a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakját.

Radnóti Miklós - eredeti nevén Glatter Miklós - 1909. május 5-én született Budapesten zsidó család gyermekeként. Születése édesanyja és ikertestvére halálába került, majd 12 évesen édesapját is elvesztette. Ekkor lett gyámja – egyben nagybátyja – Grosz Dezső. Három évvel később tudta meg, hogy ikergyerek, anyja belehalt a szülésbe, öccse pedig túl gyenge volt az élethez. Ez a lelki trauma mélyen megérintette, ami hatással volt a költészetére is. 1923-ban került anyai dédnagynénjeihez, és egészen házasságkötéséig náluk lakott.

Rokonai segítségével tanult és verselt gyermekkorától kezdve, 15 évesen már nyomtatásban is megjelentek költeményei. Családja kereskedelmi vagy ipari pályára szánta, ezért érettségi után a csehországi Liberecbe küldték textilipari tanulónak. Irodalmi érdeklődése külföldön tovább növekedett, legszívesebben irodalmat tanított volna, amikor tehát huszonegy éves fővel hazaérkezett, beiratkozott a szegedi egyetem magyar-francia szakára. Itt találkozott Sík Sándorral, aki nagy hatással volt tanítványaira, köztük Radnótira is.

Diplomája megszerzése előtt házasságot kötött Gyarmati Fannival, akivel még 1926 őszén ismerkedett meg, ám végzése után sehogy sem sikerült tanári állást találnia, így csekély jövedelem fejében magántanárként oktatott, emellett műfordításokból és alkalmi kiadói munkákból tartotta fent magukat. Hiába számított azonban ekkorra neves költőnek, elismert irodalomtörténésznek, zsidó származása miatt nehezen boldogult.

A ’30-as években sorra jelentek meg verses kötetei: Pogány köszöntő, Újmódi pásztorok élete, Lábadozó szél, Újhold, Járkálj csak halálraítélt, 1940-ben pedig az Ikrek hava, Radnóti első szépprózai műve. Ugyanebben az évben a Nyugat is kiadta munkáit Válogatott versek címmel.

Ekkorra az élete már rettegéssé vált a munkaszolgálat miatt. (A munkaszolgálat látszólagos katonai behívás volt, amely lényegében rabságot jelentett.) 1940-től 1944-ig Radnóti javarészt munkaszolgálatos: néha hetekre, olykor hónapokra hazaengedik, majd újra jön a behívóparancs. Ironikus módon ezekben az években válik egyre elismertebb költővé és emelkedik a legnagyobbak közé.

A kényszermunkától teljesen legyengült Radnótit halála Győr közelében érte el, mivel a bori táborból deportált rabokat a város bombázása miatt a kórházak képtelenek voltak fogadni. Marányi Ede honvéd alezredes parancsára Tálas András hadapródőrmester ötfős kerete élén 1944. november 9-én Radnóti Miklóst agyonlőtték Abda község határában 21 másik halálra ítélt társával együtt. Az áldozatokat a Győrhöz közeli Abda község határában tömegsírba temették. Holttestét 1946. június 23-án exhumálták, ekkor találták meg zubbonya zsebében a noteszét, az úgynevezett Bori noteszt, benne utolsó verseivel.



A költőt 1946. augusztus 14-én helyezték végső nyugalomra a Fuimei úti temető 41. parcellájának 41-es számú sírhelyén, a gyászszertartást egykori professzora és lelki atyja, Sík Sándor végezte.