Eldöntheti, hogy kockáztat-e, de nem biztos, hogy megéri.
Életrajzi feljegyzésekből tudjuk, hogy a középkor egyik legpopulárisabb szentje, Márton, 317 körül született és 397-ben hunyt el.
A legenda szerint még csak 12 éves volt, amikor eldöntötte, hogy egész életét Isten szolgálatával és az emberek segítésével fogja tölteni. Mikor Mártont kívánsága ellenére püspökké akarták választani, elszökött, és elrejtőzött egy libaólban. Pechjére a libák olyan hangosan gágogtak, hogy azonnal megtalálták, így nem sikerült elmenekülnie püspöki tisztségétől.
Hát innen a liba... Akkoriban a nemes madár fogyasztása nem volt úri kiváltság, így a szegényebb réteg is bőven hozzájutott a finom elemózsiához. Márton-napkor a cselédek megkapták a bérüket, mellé egy jókora felhizlalt libát, és mindehhez az adott évi szüretből származó bort itták.
A babonák sora Márton vesszejével kezdődik, melyet állítólagos varázsereje miatt a pásztorok adtak a gazdáknak, mondván: veregessék meg vele a jószágot, így jó lesz a következő évi szaporulat.
Egyes mendemondák szerint, aki nem eszik libát Márton-napkor, az bizony egész évben koplalni fog, aki pedig csak répát eszik, az „ágybavizelő” lesz.
A Márton napjához kötődő időjóslások megtöltenének egy vastagabb tankönyvet. Sokuk november 11. időjárásának megfigyelésén alakul, mint például „ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél”. Egy másik recept szerint egy speciálisan elkészített libaétel elfogyasztása után meg kell vizsgálni a csontokat és amilyen színű a csont, olyan lesz a tél.
Ha már említettük az újbort, akkor tudni érdemes, hogy Márton napkor döntési helyzetben vagyunk. Aki vigyáz elmeállapota befogadó készségére, és álmodik az éjszaka, az a következő évben boldog lesz, míg aki spiccesen fekszik le aludni, az egy évig megszabadul a fej- és gyomorfájástól.
A döntés az öné, hogy kipróbálja-e valamelyik népi módszert, de biztonság kedvéért javasoljuk, hogy egy napra hagyja abba a répadiétát!
