John Neville-t, számtalan Shakespeare-szerep és Münchausen báró megformálóját 86 éves korában érte a halál.
16 évesen a munka miatt hagyta ott az iskolát, ám eladói karrierjének nem volt ideje beteljesedni. Neville a munka mellett sem hagyta abba a színjátszást, és a templomi társulattal előadott Hamletje olyan jól sikerült, hogy 3 éves ösztöndíjat nyert a londoni Royal Academy of Dramatic Arts-ba.
Az időközben kitört II. világháborúban a Királyi Haditengerészet rádiósaként szolgált, és részt vett a normandiai partraszállásban is.
A világégést követően 1947-ben debütált a West Enden, akkor még csak a II. Richárd egyik statisztájaként, ezt követően azonban több Shakespeare-dráma címszerepét is eljátszhatta.
Legendás eleganciája, intelligenciája és markáns baritonja hamar a szigetország egyik legnépszerűbb színészévé tették; az ’50-es években Neville és Richard Burton uralta az Old Vic színpadát, s bár az újságok megpróbálták őket egymás riválisává tenni, a két színész igen jó kapcsolatot ápolt.
Neville karrierje innen csak felfelé ívelhetett, tehetségét főleg klasszikus szerepekben csillogtathatta meg. A színészet mellett a rendezés is foglalkoztatta, nem egyszer fordult elő, hogy darabjaiban saját magát dirigálta.
1972-ben meghívták Ottawába, hogy az újonnan épült National Arts központban ő rendezze A riválisokat. Az előadás után úgy döntött, marad, és kanadai állampolgárságért folyamodott.
A következő két évtizedben klasszikusokat rendezett és játszott, majd 1988-ben elfogadta Terry Gilliam felkérését a Münchausen báró kalandjai címszerepére. A film, bár nem lett különösebben sikeres, jó kritikákat kapott, Neville-nek pedig új hírnevet hozott – ennek köszönheti az X-akták egyik meghatározó karakterének szerepét is.
Neville egyszer nősült, Carolnie Hoopert 1949-ben vette el. Házasságukból 3 fiuk és 3 lányuk született.
Forrás: The Telegraph
