A kanadai furcsa népség, már ha hiszünk az amerikai sorozatoknak, amikben északi szomszédaik mindig kapnak egy kis fricskát.

Talán a piszkálódás nem is annyira alaptalan – ha kicsit jobban keresünk, számtalan érdekes dolgot találhatunk Kanadában a juharszirupon és a szirup minden gyönyörét oktató egyetemi szakon kívül is.

Az egyik ezek közül a Torringtonban, a mezőgazdasági városkában található, 1996-ban nyílt Ürgemúzeum, amely nem egyébnek, mint kitömött ürgék tucatjainak ad otthont.



Szó sincs arról, hogy a torringtoni lakosok ennyire szeretnék az ürgéket – inkább épp az ellenkezőjéről van szó, mivel a rágcsálók igen elszaporodtak a környéken. A főleg mezőgazdálkodásból élő város lakosainak ez elég nagy problémát jelent, mivel az ürgék hatalmas károkat okoznak a termésben. Ezért gyakorlatilag totális háborút is indítottak ellenük, aminek lassan céljává válik, hogy az utolsó ürgéig kiirtsák az ottani populációt.

A döglött ürgékkel pedig azt csinálnak, amit akarnak, nem? Létre is hozták a múzeumot, amiben tipikus kanadai élethelyzeteket, foglalkozásokat és jeleneteket mutatnak be a kitömött ürgék segítségével. Van tűzoltó, postás, indián és gazdálkodó ürge, ám minden egyes jelenetben közös, hogy az ürgék ruháját és eszközeit a legnagyobb gonddal tervezték és kivitelezték. Mindegyik jelenet egy helyi művész, Shelley Haase által készített dobozkában kap helyet, hogy méltó módon illusztrálják a pörgős kanadai mindennapokat.



Ám a múzeum nem csak az ürgék miatt lett híres. Nagy szerepe volt ebben a PETA-nak, az állatvédő szervezetnek, amely nem sokkal a múzeum nyitása után le is csapott a műintézményre. A PETA szerint szégyenletes, hogy erre a sorsra juttatják a rágcsálókat, ám a múzeum ahelyett, hogy bezárt volna, hamar turisztikai célponttá nemesült. A torringtoniak pedig most is úgy állnak a kérdéshez, hogy „az ürgék sok kárt okoznak nekünk, ezért irtjuk őket. Nem teljesen mindegy, hogy mi lesz velük ezután?”