Laurel Roth 1973-ban született Kaliforniában, de csak nemrég adatott meg neki, hogy kizárólag a művészettel foglalkozhasson.

Mert jól teszi, hanem kell másra energiát pazarolnia. Roth 6 évvel ezelőtt hagyta ott vadőri állását, és azóta már a világ számtalan pontján volt kiállítása, Indiától San Francisco-ig.

Egyik legszebb sorozata a Pávák címet viseli, és több lenyűgöző, színes és mozgalmas pávaszoborból áll. A szobroknak, amellett, hogy nagyon jól mutatnak, az a különlegességük, hogy csak és kizárólag a szépségiparban használatos tárgyakból készülnek. Roth műkörmökből, műszempillákból, hajcsatokból és ékszerekből állítja össze a hiúság jelképeit, amelyek így finoman rímelnek Roth művészi hitvallására. A művész egyik központi gondolata ugyanis az ember környezetre és saját magára gyakorolt hatásának körbejárása, amin keresztül megvizsgálhatja, mennyi mindent változtatunk meg magunk körül, és tesszük művé.



A kecses, már-már giccsesbe hajló szobrok a szivárvány minden színében pompázva emlékeztetnek bennünket arra, hogy milyen sok kiegészítő és eszköz segítségével tudunk bárkit szépnek hazudni, holott a felszínesség az egyik legbecsapósabb dolog.

Nem a páva az egyetlen állat, amely megihlette Roth-ot. Egy másik sorozata, A Man’s Best Friend (Az ember legjobb barátja), amely túltenyésztett kutya-, illetve macskafajták műkoponyáiból áll, arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember milyen önző módon formálja a saját kénye szerint a hobbiállatokat. A folyamat rossz hatásai már most megmutatkoznak, amikor nem egy olyan tenyésztett kutya van, aki az ember nélkül képtelen lenne életben maradni. Roth pedig mindezt hajlandó őszintén az arcunkba vágni.