Túl sok, lassan teljesen feleslegessé váló lexikonod van otthon? Nem férsz el tőlük a lakásban, és már nemhogy kinyitni, levenni sincs miért őket a polcról, amióta belekóstoltál a Google csodájába?

Guy Lamarre szívesen újrahasznosítja neked az információ papírtemetőit. A kanadai művész egyik sorozatának középpontjába a könyveket állította, amikből tájképeket, hegyeket és barlangokat faragott ki.

Persze ez nem azt jelenti, hogy a művész, aki az elmúlt harminc évben a legkülönfélébb művészeti ágakban tevékenykedett, úgy is mint rendező, szobrász, énekes, hangszerkészítő, író és énekes, ne tisztelné a könyvek intézményét vagy a bennük rejlő tudást.



Épp ellenkezőleg: Lamarre kacifántosan és filozofikusan megfogalmazott művészi hitvallásának egyik alapkérdése, hogyan változik az emberi tudás használata, hova fejlődik az ember, és hogyan befolyásolnak minket a technikai újdonságok. Mivel mostanában a könyvek és a könyvtárak alkonyát éljük, Lamarre emiatt úgy tekint rájuk mint az emberi tudás egy meghatározó csúcsaira, amelyek szép lassan el fognak tűnni. Először hegyek, majd dombbá kopnak, végül síkságként végzik, amin nem történik semmi.



A könyvből faragott képek nemcsak a mögöttes filozófia miatt tűnnek szépnek, hanem önmagukban is – a sokrétű művész aprólékosan alkotta meg mindegyiket, és ha van időnk elidőzni a részletek felett, vagy elfelejtjük, hogy ezek könyvek, megpróbálhatjuk kibogarászni, milyen könyveket áldozott fel Lamarre a szépség oltárán.

Látványos, elgondolkodtató és egyedi – ahogy a nagy könyvben meg van írva.