Harminckilenc esztendővel ezelőtt, 1972 karácsonyán dobta el magától az életet Domján Edit.

1954-től 1972-ig e rövid pálya emlékét közel nyolcvan színházi- (többnyire főszerep), tíz film-, számtalan rádió- és tévés szerep őrzi. Művészi tevékenysége, sugárzóan lenyűgöző egyénisége, feledhetetlen hangja ma is élénken él a közönség emlékezetében.

Több alkalommal beszélt arról, hogy csak 40 éves koráig akar élni, mert nem szeretne öreg színésznő lenni. 1972 karácsonyán, a negyvenedik születésnapját egyedül töltötte egy 25 négyzetméteres lakásban, másnap este négy kollégája betörte az ajtót, de már későn érkeztek: drámai elszántsággal vetett véget életének. „Szuverén, önálló maradt, soha nem engedett a maga legbenső magányához és titkához hozzányúlni. Mindig igyekezett bátran és szabadon élni. És amikor ez nem ment már tovább, volt elegendő bátorsága ahhoz, hogy egy önmaga által előre meghatározott időpontban olyanfajta megváltoztathatatlan és végső szabadságot válasszon, amibe senki nem szólhat bele” – írta róla Kaló Flórián.

Édesapja gyári munkás, édesanyja egyszerű vidéki család gyermeke. Szűkös anyagi helyzetük miatt meglehetősen szerény körülmények között éltek. 1946-ban Maglódra költöztek, ott végezte el az általános iskolát, kitűnővel. Sokat szerepelt iskolai ünnepségeken, szavalóversenyeken. E sikeres szereplések következtében erősödött meg benne az elhatározás, hogy színésznő lesz.

Az általános iskola után felvételizett a Színházművészeti Főiskolára. (A felvételin akkor nem volt alapkövetelmény az érettségi. Akiket felvettek, vagyis a pesti második válogatón is túljutottak, és nem volt érettségijük, elküldték egy egyesztendős szakérettségi tanfolyamra.)

A főiskolán Shakespeare Vízkeresztjének vizsgaelőadását követően megkereste Ádám Ottó, aki akkor 1954-ban, a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője, és neki, valamint Kaló Flóriánnak is szerződést ajánlott. (Az ötvenes években a végzős növendékeknek vidékre kellett szerződni, ettől csak kivételesen lehetett eltérni.) „Mi úgy döntöttünk Edittel, hogy Szegedre megyünk, de előtte még gyorsan összeházasodunk. Nem volt nagy cécó, az egyik nap felkerekedtünk, a VIII. kerületi Tanácsnál, a folyosón megszólítottunk két embert, s kértük, legyenek a tanúink, mert szeretnénk megházasodni. Az anyakönyvvezető összeadott bennünket, a tanúknak megköszöntük a közreműködésüket. Esküvő-dáridó persze nem volt, a menzára mentünk, jött a szokásos rántott leves, tonhal. Aztán összecsomagoltunk, átvettük a diplománkat és irány Szeged” – meséli Kaló Flórián.

Érdekli, hogyan folytatódik Domján Edit szomorú története? Olvassa el itt.

Forrás: Mi van ma?