Tudomásom szerint az ország jelenlegi törvényei megengedik, hogy a nagyközönséghez szóló tájékoztató feliratokra, reklámtáblákra a román nyelvű kifejezés mellé magyar nyelven is odaírják annak megfelelőjét

De sajnos, ezzel a lehetőséggel, ellentétben más székelyföldi városokkal, mifelénk csak nagyon kevesen élnek. Marosvásárhely főterén például alig látni magyar cégtáblákat, feliratokat. A Rózsák terén végigsétálva, ha nem emlékeztetnének a Trianon előtt emelt pompás épületek, már szinte nem is éreznénk, hogy Bernády városában vagyunk.

Különben nem is a román cégtáblák zavarnak. Az fáj, hogy az illetékesek inkább angol nyelven írják ki a második megnevezést, de akkor sem magyarul. Pedig akárcsak a város lakosságának, úgy a vásárlóknak is közel 50%-a magyar. Majmoljuk az angol kifejezéseket: shop, pub, second hand, bad desing cégtáblák integetnek az épületek homlokzatáról, de legtöbb esetben egyetlen magyar szó sem utal arra, hogy ezek áruházak, boltok, vendéglők. Gyerekeink már egyre ritkábban látnak magyar feliratokat, cégtáblákat, s Marosvásárhely utcáin egyre kevesebb magyar szót hallunk.



Vidéken is hasonló a látvány. A magyar vállalkozók többsége kiteszi a bolt elé a cégtáblát Magazin mix, vagy Bar de zi felirattal, mit sem törődve azzal, hogy alig élnek a magyarokon kívül más nemzetiségek a településen, s fiataljaink lassacskán elfelejtik használni a feliratok magyar megfelelőjét. Nem vagyok nyelvész, talán én sem beszélek mindig irodalmi szinten, de aggodalommal tölt el a kialakult helyzet.

És ez még nem minden. Gyakran románul szólalunk meg az utcán, hivatalokban, románul fogalmazzuk meg kéréseinket különböző intézményekhez, miközben az anyanyelvünk magyar, és magyarlakta, vagy vegyes lakosságú településen élünk.

Ébresztő emberek! Meg kell előzni, ki kell küszöbölni a magyar nyelv sorvadását. Az anyanyelvünkben több, mint ezer éves történelmünk, hagyományaink, kultúránk van benne, a nyelvünk a leghívebb kifejezője annak, hogy vagyunk, és ezáltal azonosít minket. Az anyanyelvünk nem másodrangú nyelv, amelyen nyilvánosan nem illik megszólalni, amit nem illik használni.