A ma 57 éves, kétszeres Oscar-díjas Denzel Washington 1954. december 28-án született a New York állambeli Mount Vernon városában.

A pünkösdista lelkész és fodrász felesége három gyermeket nevelt. Denzel – aki apja keresztnevét kapta, ez pedig az őt felszabadító dr. Denzeltől származott –, már kiskorától kezdve minden héten ott ült a templomban, és csodálta apját, aki olyan hatásosan tudott megszólalni közönség előtt. A fiúcska arról álmodozott, hogy egy nap ő is fellép majd, de inkább színpadon. Hétközben Denzel gyakran megfordult a szépségszalonban, ahol anyja dolgozott és fülelte a pletykákat, melyek persze híres emberek körül forogtak. Amikor 14 éves lett, a dolgok rosszabbra fordultak. A szülők házassága megromlott, Denzelt és nővérét egy bentlakásos iskolába küldték, így kimaradtak a válással járó hercehurcából.

Érettségi után Washington beiratkozott a New York-i Fordham Egyetemre, ahol újságírást tanult, de gyakran fellépett az egyetemi színielőadásain is. Egyre inkább a színészet érdekelte. 1977-ben megszerezte a diplomáját, de nem akart újságíró lenni, hanem csatlakozott az American Conservatory Theaterhez, ahol tovább csiszolgatta színészi képességeit. Tanárait lenyűgözte Denzel talentuma, többen született tehetségnek tartották.

Egy év elteltével önállósította magát. Néhány kisebb filmszerep után beválogatták a St. Elsewhere című, új kórházsorozat szereplői közé. 1982-ben kezdték sugározni a szériát, amely azonnal nézettségi csúcsot döntött, és dr. Philip Chandler szerepében Washington nemcsak a nézők kedvence lett, hanem a kritikai elismerést is kapott.

A majd hat évig játszott sorozat nyári szünetében Denzel több kisebb filmszerepet kapott. Az első moziszerepét 1981-ben játszhatta el Az én fekete fiamban (Carbon Copy), partnere George Segal volt.

Ezt az 1984-es Katonatörténet követte. A kritikusok azonban csak 1987-ben fedezték fel, miután a Kiálts a szabadságért! című filmben a 70-es években meggyilkolt dél-afrikai diák, Steve Biko emberjogi aktivistát játszotta. Ezért az alakításáért megkapta élete első Oscar-jelölését, és arra sem kellett sokáig várnia, hogy a kezében tarthassa az aranyszobrot.

Az 1989-es Az 54. hadtest (Glory) című háborús filmért ugyanis neki ítélték a legjobb férfi mellékszereplő díját – ezzel Sidney Poitier után ő lett a második színes bőrű színész, aki a rangos elismerésben részesült.

Washington egy szerep kedvéért még vonatot vezetni is megtanult. A történet folytatását itt olvashatja.

Forrás: Mi van ma?