A művészlét egyik nagy hátulütője, hogy sok esetben maga az alkotó holtában többet ér, mint élve. Mert akkor meg kell dicsérni, és fizetni is kéne neki.
Ellenben ha meghalt… akkor lehet csak igazán nagy kultuszt építeni köré, mert az egyetlen ember, aki rácáfolhatna, már nem él.
Fausto Gilberti is hasonlóképpen gondolkodik a rocksztárokról, akikről nemrég fejezte be legújabb albumát. A bresciai születésű művész egy igen szép, átgondolt és részletes könyvet hozott össze, amiben helyet kap a Beatles-től kezdve az Interpol-on át a Kasabian-ig majdnem mindenki, akinek köze volt vagy van a hangszeres zenéhez.
A kötet nem csak rajzokat, hanem kis megjegyzéseket is tartalmaz, amiket a művész fűz a különböző zenekarokhoz, bár a képek önmagukban elvinnék a könyvet. Gilberti most sem újított ugyanis megszokott stílusán: fekete tussal rajzolt, nagy szemű pálcikaemberek bambulnak bután a világra.
Gilberti minden rajza – bár elsőre meglehetősen sablonosnak tűnik – magában rejt valami apró, fekete geget, vagy épp egyszerűségében briliáns. A néhány vonalból álló rajzok sikeresen ragadják meg egy-egy ikonikus zenekar, zenész személyiségének és zenéjének fő vonását; aki szereti a minimált, az egyenesen imádni fogja.
Érdemes megnézni a rajzoló egyéb munkáit is, mert süt belőlük a groteszk humor, és tökéletesen fekete-fehérek.
