Száz éve, 1912. január 1-jén született Kim Philby, minden idők egyik leghírhedtebb kéme, aki vezető brit hírszerző tisztként éveken át kettős ügynökként szolgálta a Szovjetuniót.
A Cambridge-i Egyetem hallgatójaként ismerkedett meg a kommunista eszmékkel, amelyekben mély meggyőződéssel hitt. A kommunista mozgalom mellett szintén elkötelezett egyik tanárának javaslatára friss diplomásként Bécsbe ment, ahol a föld alatti mozgalom szorgos tagja lett. Beszervezése már ekkoriban megkezdődött, és komoly megbízatással tért haza: be kellett épülnie a brit titkosszolgálatba.
Újságíróként kezdett dolgozni, feladatai közé tartozott, hogy a fasizmussal szimpatizáló körökbe is bejusson. A spanyol polgárháború idején a The Times tudósítójaként dolgozott, s mint évtizedekkel később kiderült, Moszkvából azt a feladatot kapta, hogy ölje meg Franco tábornokot. A falangistákkal jó kapcsolatokat kiépítő újságíróként lett is volna erre alkalma, hiszen interjút is készített "a Caudillóval", aki ki is tüntette mint egy aknatámadás egyedüli túlélőjét.
A spanyol évek után már nem volt megállás: az akkor még inkább klubhangulatot tükröző brit hírszerzés megbecsült tagja lett. Kellemes személyiségének és intellektusának köszönhetően gyorsan haladt előre a ranglétrán, míg végül a kémelhárítás főnökévé nevezték ki. Pikáns módon e minőségében épp a szovjet ügynökök európai felforgató tevékenységének megakadályozása volt a feladata. 1949-ben Washingtonba küldték, ahol éveken át összekötő tiszt volt a brit és az amerikai titkosszolgálatok között.
Kettős ügynökként ez jelentette karrierje egyik csúcspontját: a brit "titkok" mellett az amerikaiakhoz is hozzáfért, hatalmas károkat okozott, s nem csak az információk átadásával. A Cambridge-i ötök néven elhíresült csoport tagjaként 1951-ben még időben tudta figyelmeztetni a hozzá hasonlóan szovjet szolgálatban álló két brit ügynöktársát, akiknek így sikerült a Szovjetunióba dezertálniuk.
Bár Philbyre többször is rávetődött a gyanú árnyéka, talpraesettsége, lélekjelenléte megmentette a lebukástól. Mikor 1955-ben elbocsátotta a brit titkosszolgálat, külügyi kapcsolatait felhasználva tudósítói posztot kapott Bejrútban. Kemény munkával még évekig meg tudta akadályozni lebukását, de 1963-ban végképp összecsaptak feje felett a hullámok. Ekkor a menekülés mellett döntött, s a Szovjetunióba szökött, ahol tábornoki rangot és Lenin-rendet kapott, itt is halt meg 1988. május 11-én.
1968-ban Csendes háborúm címmel írta meg élete történetét, ezen kívül csak ritkán állt a nyilvánosság elé. Soha nem bánta meg tetteit, s mikor árulásáról kérdezték, így válaszolt: "ahhoz, hogy az ember eláruljon valamit, először is oda kell tartoznia. Én soha nem tartoztam oda."
Forrás: MTI
