A képregény-rajzolás nem könnyű műfaj, ha az ember szeret minőségi munkát csinálni. A popkultúra egyik alapkövének számító rajzos történetek külföldön ugyan már kezdik megkapni a nekik kijáró helyet a képzőművészetben, itthon még kevesen vannak, akiket foglalkoztat.
Valakinek ez mégis maga az álomszakma: az első képregényét megjelentető Huszka Zsomborral beszélgettünk arról, hogyan jut el valaki az építészettől a képregényig, onnan pedig egy neves amerikai író szárnyai alá.Elég kacifántos út vezetett odáig, hogy megrajzold az első képregényedet.
Igen, bár már gyerekkoromtól fogva nagyon szerettem rajzolni. Érettségi után az Iparművészeti Egyetem belsőépítész karára szerettem volna menni, de oda nem vettek fel, viszont építésznek igen. Ekkor tört meg egy kicsit a dolog, mert ott volt a vívás is, ami teljesen lefoglalt, én pedig az építészet miatt elindultam a reál irányba.
Aztán két és fél évvel ezelőtt megismertem a menyasszonyomat, Lindát. Addig minden művészetet amolyan mellékes hobbi-tevékenységnek képzeltem el, mintha nem lehetne része a kőkemény valóságnak, hiszen tanulni kell, dolgozni kell, a többi szórakozás. Talán ezért is tettem félre annak idején a rajzolást, mert az általa nyújtott életpályát túl instabilnak és valószínűtlennek gondoltam. Viszont láttam Linda példáján, hogy igenis, élhet az ember annak a kreatív alkotói-előadói tevékenységnek, amit igazán szeret, és hogy az önmegvalósítás lehet a megélhetés forrása is. Akkor szántam rá magam, hogy előveszem a ceruzát, és megint elkezdek rajzolni.
Nagyon jól érzem magam rajzolás közben; elkezdtem keresni, melyik az a műfaj, amiben otthon érzem magam. Sok mindent ki is próbáltam, de főleg az animáció készítés érdekelt, mert felnőtt fejjel sem nőttem ki a rajzfilmekből.
Közben persze tudtam, hogy be kell fejeznem az építészetet, ezért megkerestem az összes olyan tárgyat, aminek ugyan semmi köze az építészethez, de nekem hasznos lehet. Volt közte alakrajz, animációs programok használata és egy kreatív tantárgy, aminek abban az évben a film volt a témája – ide készítettem egy animációs rövidfilmet, a Tangót.
Ezután kaptam lehetőséget a zenészkörökből, hogy csináljak egy promóciós videót egy kliphez, és ekkor jöttem rá, hogy az animációs film nem egyemberes munka. Ahelyett, hogy elkezdtem volna csapatot keresni, ami bevesz, utánajártam, hogy egyedül mit tudok elkészíteni.
Így jött a képregény ötlete, ami közel áll a film és az animáció világához, de egyedül is meg lehet csinálni.
Előtte is érdekeltek a képregények, vagy csak a rajz miatt kezdtél el velük foglalkozni?
Egyáltalán nem voltam képregényrajongó, ez azóta változott, bár rajongónak még mindig nem mondanám magam. A történet nem is mindig szokott érdekelni, pár alkotó munkásságát követem inkább figyelemmel. Számomra az egyik legmeghatározóbb Frank Miller, akármennyire is hangzik ez közhelyesnek, mert határozott és egyedi stílusa van. Sokan mondják, hogy a képregényemben, a A szultán katonájában is felismerhető a hatása, de nem akarom utánozni.
Azt vettem észre, hogy bár a képnek is ütnie kell, a rajongók nagy részét inkább a sztori foglalkoztatja, és ez rám még nem igaz. Egy képregényt sem olvastam el, de mindegyiket végignéztem, ami a kezembe került.
Akkor a saját képregényedben is inkább a kép a fontos?
Igen, de a történetet is én írtam. Sok kritika megjegyzi, hogy pont a szöveg a gyengéje, mert arra nem fektettem akkora hangsúlyt. Az foglalkoztatott, hogy minek kell lennie egy jó látványvilágot biztosító történetben: ez az akció, a nő és a misztikum.
Honnan jött a török hódoltság témaköre?
Nem akartam magyarként más kultúrkörből származó történetet feldolgozni, mert azt ők úgyis jobban tudják adaptálni. Szerettem volna, ha köthető a történet ahhoz, hogy magyar szerzőtől jött ki a képregény. Ezért vagy a tatárjárás vagy a török hódítás témája érdekelt, mert itt az ellenséget el lehet túlozni, ami számtalan érdekes vizuális megoldást igényelhet.
A történetben ezért nem a magyarok kapták a főszerepet, hanem a szultán katonája, aki a mű végére lelketlen mészárosból érző lélekké nemesül, így jellemfejlődés is került a történetbe.
Hány kötetből áll a A szultán katonája?
Háromból, amiből az első már megjelent, és nagyon jól fogadták. Már megjelenés előtt többen érdeklődtek, a fesztiválon pedig 3 óra alatt elfogyott az összes, és ott maradtam egyetlen darabbal, az érdeklődőknek pedig csak annyit tudtam mondani, hogy majd küldöm az utánnyomást.
Téged motivál a pénzügyi siker is?
A későbbiekben természetesen nagyon örülnék, ha a filmezésből, animációkból és képregényekből meg tudnék élni. Ez az első kötet arra jó, hogy megismerjék a nevem, ettől még nem várok pénzügyi sikert.
Szeretnél nyitni külföld felé?
Természetesen. Hihetetlen, hogy három-négy hónapja kezdtem el a képregényt, és eddig már két külföldi kiadó is visszajelzett. Az egyik annyit kért, hogy írassam át az angol szöveget. Ezt most kicsit pihentetem, mert közben kaptam egy másik lehetőséget, meglehetősen egyszerű módon. Interneten böngésztem a hirdetéseket, amikor rátaláltam egy amerikai képregényíró és filmrendező hirdetésére, aki a soron következő egyik képregényéhez keresett rajzolót, mivel az eredetileg felkért művész megbetegedett. Elküldtem a portfóliómat, tetszett neki, csináltatott velem pár tesztoldalt, és egy héttel később aláírtuk a szerződést. Ennek az esélye nagyjából a nullával volt egyenlő, de összejött. Most már rajtam múlik, hogy mikor küldöm el az első megrajzolt adagot, mert nálam van minden anyag. Ha nem is fizetne, akkor is megérné csinálni, hiszen meg fog jelenni Amerikában, amire eddig magyar rajzolótól kevés példa akadt, ráadásul Ryan Colucci neve igen jól cseng a szakmában.
Melyik magyar rajzoló munkái állnak hozzád legközelebb?
Szabó Levente munkáit nagyon kedvelem. Ő is fiatal, eddig két képregénye jelent meg, de tetszik a stílusa, mert egyedi. A képregényeknek általában van egy sémája, hogyan ábrázolnak arcokat, alakokat, milyen a panel elrendezése, és ami ettől eltérő, az már nekem tetszik. Az övé ilyen.
Milyen további témák érdekelnek?
A következő 50 évre van ötletem, amik felemésztenek belülről, hogy nem lesz az összesre időm. Rengeteg saját történetem van, de most Ryan képregényével kell foglalkoznom, ami sokkal inkább mai és földhözragadtabb történet. Sok álomkép van benne, ezért izgalmas lesz ábrázolni.
Emellett a Hungarocomixon megkeresett egy magyar író, aki szeretne velem társulni, és nagyon tetszenek az írásai. Ő Dou d'ache Dieuzeu, és szívesen dolgoznék vele együtt, mert többen szememre vettették, hogy bár jók a rajzaim, a szöveg nem igazán – úgyhogy megfontolandó, hogy íróval dolgozzak együtt.
Mi lesz az animációkészítéssel?
Nem adtam fel, azzal is foglalkozom majd a jövőben. Most épp videoklipet készítek felkérésre Sas Tamás filmrendezővel. Kevert műfajú lesz, film és animáció. Ez azért jó, mert csapatmunka, és jó referencia, ugyanakkor izgalmas munka is. Eleinte úgyis kevert műfajokban kell majd gondolkodnom, de célom majd a tiszta animáció is.
És az építészet?
A diplomám majd jól fog mutatni a falon, B-tervnek tökéletes.