1642. január 8-án halt meg Galileo Galilei olasz csillagász és fizikus, aki elsőként szállt szembe a hatalommal egy elmélet és az azt igazoló tények miatt, illetve mutatta ki, hogy égen és Földön ugyanaz a fizika érvényes.
1564. február 15-én született Pisában. Orvosnak készült, de anyagi gondjai miatt ott kellett hagynia az egyetemet. Már ekkor kitűnt matematikai és fizikai tehetségével, később zenészként és művészként is, sőt írói vénája révén eredményeit tiszta és érthető formában tudta leírni - egyszóval igazi reneszánsz ember volt. Ugyanakkor éles nyelve és összeférhetetlen természete miatt gyakran került bajba, és számos ellenséget szerzett magának, ami megkeserítette életét.
Még az egyetemre járt, amikor egy misén észrevette, hogy a mennyezeten a csillár akár kicsit, akár nagyot lengett, a lengés ideje ugyanakkora maradt. Hazatérve két azonos hosszúságú ingával kísérletezve megállapította, hogy kis kitérésnél a lengésidő nem függ a kitérés amplitúdójától, csak az inga hosszától. 1589-ben megcáfolta Arisztotelész tételét a különböző súlyú testek esésének különböző sebességéről: a legenda szerint a pisai ferde torony tetejéről két ágyúgolyót ejtett le, és hiába volt az egyik tízszer nehezebb, azok egyszerre értek földet. (A valóságban ferde lejtőn gurított le különböző súlyú tárgyakat.) Arra is rájött, hogy a gyorsulás az idő négyzetével arányos, és hogy a testek megőrzik sebességüket, amíg egy másik erő nem hat rájuk. Azt is bebizonyította, hogy egy testre egy időben két erő is hathat, így a kilőtt ágyúgolyó elvileg horizontálisan, azonos sebességgel haladna, de a függőleges esés miatt parabola pályát ír le.
1609-ben harminckétszeres nagyítású távcsövet épített, teleszkópjainak eladásával komoly pénzeket keresett. Eszközével megállapította, hogy a Tejutat csillagok sokasága alkotja, felfedezte a Hold hegyeit, a Jupiter négy holdját, a Szaturnusz gyűrűit. Megfigyelte a Vénusz fázisait és a Nap foltjainak évenkénti mozgását, és ezek végképp meggyőzték a heliocentrikus világkép igazáról. Erről előbb csak elméletként beszélt, de elkövette azt a hibát, hogy a Biblia értelmezéséről is könyvet írt. Ezt kihasználva ellenségei bevádolták, és V. Pius pápa 1616-ban "hamisnak és tévelygőnek" nevezte Kopernikusz tanait, egyben előírta Galileinek, hogy a heliocentrikus rendszert csak feltevésként kutathatja.
A háttérben tovább folyt a küzdelem a tudós ellenségei és barátai között. Utóbbiak 1632-ben elérték, hogy Galilei a cenzúra áldásával kiadhassa Párbeszédek című, a két világrendszert elemző művét. A könyv sikert aratott (még kínaira is lefordították), de szerzőjére mégis veszedelmet hozott. Galilei ugyanis a kopernikuszi elvek mellett állt ki, ráadásul a pápa úgy vélte, a Ptolemaiosz rendszerét védő, ostoba szereplő az ő karikatúrája.
A tudós 1632-ben eretnekség vádjával az inkvizíció elé került, és miután bűnösnek találták, tanainak visszavonására, életfogytiglani börtönre (ezt később házi őrizetre változtatták) és az írástól való eltiltásra ítélték. A majdnem hetven éves Galilei, akinek szeme előtt lebegett a megégetett Giordano Bruno példája, alávetette magát az ítéletnek. 1633. június 22-én nyilvánosan megtagadta tanait - bár a legenda szerint térdeiről felemelkedve azt suttogta: "És mégis mozog" (mármint a Föld).Bár idős korára megvakult és megsüketült, a fogságban is dolgozott, könyveket írt. 1642. január 8-án halt meg. A firenzei Santa Croce templomban szeretett volna nyugodni, de ezt az egyház csak 1737-ben engedte meg. Dialógusa 1835-ben került le az indexről, pere végleg 1992-es vatikáni rehabilitációjával ért véget.
Forrás: MTI
