Egy ceruza meglök egy golyót, ami nekiütközik egy másiknak, ami elszakít egy cérnát, amitől beindul egy propeller, ami elfúj egy papírlapot… és a végén történik valami banális.

Mindenki ismeri ezeket a láncreakción alapuló, mókás, bonyolult, mechanikus szerkezeteket, amikkel egy viszonylag egyszerű mozdulatsort a lehető legbonyolultabban érnek el; miközben a folyamatot végig visszatartott lélegzettel szemléljük, nehogy elakadjon – annyira esetlegesnek tűnik olykor a siker.

Ám ezek a szerkezetek, amiket hivatalos nevükön Rube Goldberg masináknak neveznek, a legtöbb esetben hihetetlenül precízen összeállított gépek, és alkotóik mindent megtesznek annak érdekében, hogy a folyamatot csak elindítani kelljen, de belenyúlni ne.



Névadójuk, Rube Goldberg elismert, Pulitzer-díjas amerikai karikaturista volt, aki 1883 és 1970 között élt és alkotott. Goldberg szívesen rajzolt teljesen értelmetlen és bonyolult gépeket, melyek amúgy teljesen egyszerű feladatot láttak el. A dolgok ilyen módon felesleges megbonyolítása többrétegű kritikát fogalmazott meg az ellustult, önmagát a gépekre bízó és olykor nagyon ostobának tűnő fogyasztói társadalommal szemben.

Goldberg összetettségükben is egyszerű képei igen népszerűek voltak, éppen annyira, hogy az embernek ki kelljen bogarászni, mi is történik pontosan, de a rajzoló sosem cifrázta túl annyira a gépeit, hogy a néző elvesszen a részletekben.

Az egyszerű dolgok túlbonyolításával a rajzoló új fogalmat teremtett, ami össze is forrt a nevével, és bár ő sosem építette meg a leleményes szerkentyűt, amatőrök és tudósok ezreit mozgatta meg világszerte. Nem is volt kérdés, hogy az elsőként egyetemistáknak kiírt verseny, amely egy egyszerű mozdulat minél komplexebb előkészítését tűzte a résztvevők elé feladatul, az ő nevét viseli majd.



Az amerikai egyetemek népszerű versenyét ma már világszerte megtartják, Japánban például különösen nagy sikere van, és akárhány új gép készül, az ötletek, úgy tűnik, elapadhatatlanok.

Rengeteg középiskola és egyetem szervez a diákjainak Rube Goldberg-versenyt, sőt, már van külön a 11 és 14 év közötti korosztálynak is. A területi és állami előválogatók után a legjobbak képviseltethetik magukat a döntőben.
A versenyeken döntő szempont az összetettség mellett – vagyis a folyamatnak legalább húsz lépést kell tartalmaznia –, hogy az építők mennyire kreatívan használják fel a lehető legegyszerűbb háztartásbeli eszközöket, illetve mekkora szerep jut az elektornikus szerkezeteknek.

A legutóbbi, 2011-es versenyen még világcsúcs is született: a Purdue Society of Professional Engineers és a Society of Hispanic Professional Engineers tagjaiból álló csapat 244 lépésből álló szerkezetet épített, amely a végén meglocsolt egy virágot. A csapat elmondása szerint csak a verseny előtti nap számolták meg a lépéseket, mert a céljuk nem a rekord megdöntése volt.



A Rube Goldberg-gépek nagy szakértője a Brooklyn-i kinetikus művész, Joseph Herscher, aki egy New York-i klezmer zenész és új-zélandi jazz zongorista szerelmének gyümölcseként született. A fiatal művész készített már koktélkészítő gépet, csokitojást összetörő szerkezetet, a Velencei Biennálén pedig számtalan gyerek segítségével készítette el a La Macchina Botanica-t, vagyis a Botanikus gépet.

Legújabb alkotása, amelyből süt a humor, a lazaság és a hozzáértés, nagyban megkönnyíti az ember reggelét, ugyanis elég felemelni a kávésbögrénket ahhoz, hogy néhány lépéssel később ne nekünk kelljen hajtani egyet az újságon.