Minden idők legnagyobb fehérbőrű blues-énekesnője, Janis Joplin 68 éve, 1943. január 19-én született a Texas állambeli Port Arthurban. Olyan őszintén, szenvedélyesen és sodró erővel énekelt bluest, ahogy előtte – és talán utána se – senki. Egy sokat idézett mondása szerint koncertjeit úgy élte meg, hogy „szeretkezem 25 ezer emberrel, aztán egyedül megyek haza”.
Elszökött otthonról, ahol jól, de unalmasan élt átlagos családja körében. 1961-től helybéli mulatókban énekelt, és ekkor kezdődött bensőséges és végzetes kapcsolata az alkohollal is. Kacérkodott a folkzenével, a countryval, de végül a fekete blues varázsába került, különösen a tragikus sorsú Bessie Smith és a börtönviselt Leadbelly volt rá nagy hatással.
1963-ban San Francisco Haight-Ashbury városrészébe költözött, amely a '60-as évek hippi kultúrájának központja volt. 1966-ban tagja lett a hippi-kommuna zenészeiből szerveződött Big Brother And The Holding Company-nak.
Egy évvel később felléptek a Monterey pop fesztiválon. Itt tűnt ki különleges, rekedt blueshangjával, aminek köszönhetően figyeltek fel rá. Az együttessel két lemeze jelent meg: az első a banda nevét viselte, a második a Cheap Thrills, amelynek borítója a zenészeket és Joplint – mint egy kirakós játék elemeit ábrázolja, hatalmas siker volt. Ezen hallható egyik legismertebb dala, a 'Pieces of My Heart'.
Ezzel az albummal kezdődött el rövid, ám annál magasabbra ívelő karrierje. Az együttes sokat turnézott közösen a nyugati part legnagyobbjaival, zenéjük alapzene, amelyben kiválóan ötvöződött a soul, a blues és a korai hard rock. Koncertjeit mindig jó hangulat jellemezte. Fellépésein gyakran tett a nyárspolgárok idegeit borzoló kijelentéseket: például amikor két férfival jelent meg a színpadon, és a nagyérdemű tudomására hozta, hogy ő egyszerre akár két férfit is képes szeretni.
Népszerűsége ellenére Joplin kivált az együttesből, és önállóan próbálkozott tovább. Szólópályáján végig segítette a Company gitárosa, Sam Andrew. 1968-ban Bob Dylan menedzsere, Albert Gross vette pártfogásába. Ekkor már saját neve is elég volt a sikerhez, ráadásul a kritikák is szapulták kísérőit, így másik együttest szervezett. A Kozmic Blues Band ugyan képzettebb, de kevésbé inspiráló zenészekből ált, a velük készített albumról a 'Try' a legmaradandóbb szám.
Ezzel az együttessel is elégedetlen volt, így hamarosan már a Full Tilt Boogie Band kísérte forró hangulatú koncertjein; itt találta meg a hozzá leginkább passzoló zenekart és producert (a Doors mellett nevet szerzett Paul A. Rotchild személyében), és itt szárnyalhatott igazán.
Partnereit sűrűn váltogatta, drogozott és ivott, olykor a színpadon is (még whisky-reklám is készült vele), önpusztító életmódja szükségszerűen vezetett a véghez. „Igen, tudom, hogy talán mindent túlzásba viszek, de inkább 10 éven keresztül örületesen felpörgetve élek, mint hogy 70 éves legyek, és addig egy átkozott fotelben a TV elött ücsörögjek” – mondta.
1970 februárjában Joplin Brazíliában időzött egy világjáróval, David Niehausszal, és úgy tűnt, a vakáció jót tett az énekesnőnek, mert gondtalannak, felszabadultnak és egészségesnek nézett ki.
A Full Tilt Boogie Band a következő hónapokban kísérte, egy kanadai fesztiválon vesznek részt nagy sikerrel. Az itt énekelt 'Tell Mama' című dal felkerült a Farewell Song albumának dalai közé. Ez a dal az MTV műsorában is szerepelt.
Második, szintén rocktörténeti jelentőségű albumának megjelenését már nem érte meg. A halála után hat héttel jelent meg Pearl (Gyöngy) címmel. A lemez a 122. a Rolling Stones magazin által besorolt minden idők 500 legjobb albuma között.
Az életmódjával együtt járó napi több mint egy üveg whisky és a drogok – főként heroin – 1970. október 4-én végleg elszólították a mikrofon mögül a 27 éves amerikai énekesnőt, aki éppen előző nap énekelte szalagra élete utolsó számát, Kriss Kristofferson 'Me And Bobby McGee'-jét. Ez lett élete egyetlen – már posztumusz – listavezető dala.
Hamvait kívánsága szerint Stinson Beach partjánál szórták a Csendes-óceánba, az utána maradt kétezer dollárt pedig a búcsúztató bulin barátai elitták.
Utólag több lemeznyi anyagát szedték még össze, életéről filmek sora készült.
Janis Joplin karrierje a legnagyvonalúbb számítások szerint is maximum négy évig tartott. Ennek ellenére sikerült elérnie, hogy örökre bérelt helye legyen a poptörténelem legnagyobb nőalakjai között, aki zeneszerzőként és szövegíróként egyaránt bejegyezte magát a zene nagykönyvébe.
Forrás: Mi van ma?
