Hogy a majáknak lesz-e igazuk, nem tudhatom, de nagyon úgy néz ki, hogy Magyarországra idén beköszönt a kulturális világvége.
Nem kell Niburu bolygó, se szupervulkán ahhoz, hogy a finanszírozás, a mecenatúra, és persze a társadalmi érdeklődés hiánya armageddonként söpörje el, ami még megmaradt. Eddig se voltunk fellegvár, se ütőér, se gócpont, nemhogy Berlin, de még Bukarest sem, most azonban olyan sötétek a kilátások, hogy valóban kérdés lesz, hogy ez a magyar kultúrának nevezett, és évezredeken át féltve őrzött valami, ami színház, meg kortárs színház, meg komolyzene, meg kiállítás, meg opera, meg kisplasztika, meg grafika, meg novella, meg múzeum, meg performansz meg még sok-sok mindenféle – megéri-e a jövő esztendőt. Kinek kell színház, ha bezár a kórház? Minek a képzőművészet, amikor éheznek a gyerekek? Magyar film? Az tényleg minek? Táncszínház? Hahaha!
Ismerős gondolatmenet, hangoztatja is bőszen mindenki a politikustól a portásnéniig, a sógortól a polgármesterig, egyetlen baj van vele: ez a kultúrának nevezett izé körülbelül az, ami megkülönböztet minket minden egyébtől. Ha értelmet nem is, tartalmat mindenképp ad. Meg aztán nemigen lehet nélküle élni. Például ún. kultúra nélkül nagyon nehéz szerelmesnek lenni. Pedig állítólag az a népesedési mutatók szempontjából fontos. Meg persze el is lehet felejteni magyarul. Pedig állítólag cél az anyanyelv ápolása. És el lehet felejteni a múltat, és akkor végre szabad lesz össze-vissza emlékezni. Pedig azt mondják, szempont a múlt értékeinek megőrzése. Ja, meg a nemzetközi kapcsolatok. De ha nem lesz miről beszélgetni a külföldiekkel? A kultúra is export cikk – talán nem csak a szaláminkra meg az Audinkra kíváncsi a világ.
Január 22-e van, A Magyar Kultúra napja. És a Kultúrpart negyedik születésnapja. Néha a munkatársaim fölteszik a kérdést: minek csináljuk? Azt szoktam mondani: magunkért. Nem vagyunk művészeti alapítvány, se őrült mecénások gyülekezete, de még mindig felületet tudunk adni, hírt tudunk hozni mindenről, ami segíti a túlélést, határon innen és túl. Ha tudunk, leszünk 2012-ben is.
Január 22-e van. Ma lenne 69 éves Cseh Tamás.
Ez a dal most pont ide való.
Küldi szeretettel: a Kultúrpart.
„A magyar kultúra
