László Csaba ezúttal autistát játszik, olyant, akit sajnálnak, kinevetnek, de tartanak is tőle időnként. Ő a Gézagyerek. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház legújabb kistermi előadásának főszereplője egy azonos című istendrámában. László Csaba azt mondja falu bolondja, vagy valami ilyesmi kategóriába megy a Gézagyerek.
Gézagyerek az új premier címe, és a főszereplő neve is. Így egybeírva…Igen, így egyben, mert igazából ez a főszereplő csúnyaneve. Falu bolondjának számít, vagy valami ilyesmi.
Milyen ez a karakter?
Az a nagyon szép benne, hogy van egy nagyon erős és zárt világa, ami általában megvan az autistáknak, s ezt megpróbálják tágítani. Kiderül az előadásból majd, hogy ez mennyire sikerül. Nagyon fontos az autistáknak a rendszeresség, meg az, hogy amit ők felépítettek maguknak, az mindig ugyanúgy működjön. A Gézagyerek története is úgy indul, hogy van egy élet, amit ő be tud lakni, ami működik, s akkor egyszer csak érkeznek helyzetek, aminek próbál megfelelni.
Mennyire nehéz ezt a karaktert alakítani? Miből építkeztél? Ismersz például autistát?
Nem, nem ismerek személyesen. Hát elég sok filmet megnéztem a témában, és a rendezővel arra jutottunk, hogy igazából az nem izgalmas, hogy leutánozzunk valamit, filmet vagy élő személyt. Az nem túl nagy kihívás, legalábbis nekem színészileg. Egy saját képet akartunk kialakítani. Igazából azt mondják, hogy az autizmus – bizonyos százalékban – mindenkiben megtalálható, s az én feladatom akkor az, hogy ezeket a helyzeteket minél jobban lefordítsam magamnak. A kérdés az, hogy tudom felnagyítani magamnak azt, hogy én klinikai eset vagyok.
Jól értem, egy kicsit mindenki autista?
Igen, beszélgettem nemrégiben egy pszichológussal, aki azt mondta, hogy hát Csaba, nem ajánlom, hogy utána olvasgasson, mert ahogy én ismerem, biztos Csabában is valamennyire benne van az autizmus. Az autizmus lényegében azt jelenti, hogy mindenkinek megvan egy saját világa, amibe bezárkózik. Csakhogy az autistáknál nem tudatos ez, és nem is tudnak kilépni ebből a zárt világból.
Pszichológussal is a darab miatt beszélgettél?
Igen, könyvészetet akartam kérni tőle. Vannak könyvek, amelyeket autisták írtak, elég sok önéletrajzi könyv van, de van, aki leírja a betegségét is. Az azt hiszem tévhit, hogy valamiben nagyon jók, mert nagyon kevés százalékuk tud kiemelkedni valamiben. De például van, aki doktorált. Temple Grandin például, aki egy széles körben ismert autista lett, film is készült az életéről.
László Csaba és Györffy András
S mindehhez képest milyen a Gézagyerek?
Nagyon szép falusi környezetben él, olyan emberekkel, akik akár nekünk is ismerősek lehetnek. Ő él az édesanyjával, és egyszer csak kap egy ajánlatot. Munkát kap a kőfejtőben, egy futószalagról kijövő köveket kell figyelni. Innen jön a történet, hogy meg tud-e birkózni a feladattal.
A próbafolyamat végén, a premier előtt hogy viszonyulsz a szerephez? Mégis más, ha beteget kell alakítani a színpadon…
Igen más, de nagyon szerettem. Nagyon szép ember, valószínű attól, hogy gyerekből szemléli a világot, és ez nagyon jó dolog. Közben meg attól is szép, hogy egyszer csak elkezd kérdezni, hogy miért vagyok én, sőt még arra is, hogy miért vagyon én hibás? Én azt remélem, hogy jó szerep, a nézőknek is élmény lesz, ugyanis tud beszélni valamiről, s az a valami meg is érinti, meg szórakoztató is lesz. Nevetni lehet rajta és sírni is egy kicsit, azt ígérhetem.
