Első alkalommal hallható a XXI. században Otto von Bismarcknak (1815-1898), a XIX. századi történelem egyik legmeghatározóbb alakjának a hangja egy most felfedezett hangfelvételen.

Az egykori német kancellár az egyike azoknak, akik felszólalnak azon tucatnyi mintegy 120 éves viaszhengeren, amelyeket Thomas Edison New Jerseyben fekvő vidéki házában őrzött. A hengereken zene és a kor méltóságainak hangja hallható. A beszélők közül az egyik személy még a XVIII. században született, valószínűleg ő az egyetlen, akinek felvétel őrzi a hangját.

Bismarck a hengeren énekel, valamint a fiát inti az erkölcsös életre, valamint a mértékletességre az evésben és ivásban.

"A XVIII. században a hangot az ember legnemesebb képességeként írták le. Bismarck már többé nem néma, azt hiszem, a hangja által újfajta megközelítésben láthatjuk őt" - mondta Stephan Puille német kutató, a kancellár hangjának azonosítója.

A legkorábbi hangfelvételek megsemmisültek - mondta el Patrick Feaster, az Indianai Egyetem kutatója, aki egyike volt a felvételeket azonosító csoportnak. A hangfelvételeket 1889-90-ben Theo Wangemann készítette, akit Edison a párizsi világkiállításra küldött, hogy ott a kiállított fonográfokra felügyeljen. Feaster Wangemannt mint "az első professzionális hangmérnököt" tiszteli. A német Wangemann Párizsban zenekarokat, zongorajátékot, színészi előadásokat rögzített - felvételt készített a még vadonatúj Eiffel-tornyon is.

Az egyik legkorábbi és máig a leghíresebb hengeren maga Johannes Brahms zongorázik, ám az - mint azt Feaster szomorúan megállapította - rendkívül sérült és zajos. Edison technikája ehhez képest sokkal jobb hangzást és időtállóságot tett lehetővé.

Wangemann a most fellelt hengerekről megemlékezik egy 1906-os keltezésű szabadalmi okiratban, megemlíti, hogy sok közülük már eltörött, de aztán hosszan nincs nyomuk. 1957-ben kerültek ismét elő, amikor az Edison-ház a nemzeti park kezelésébe került. Abban az időben gyors leltár készült a házban és a laboratóriumban talált tárgyakról. A hengereket őrző fadobozra címkét ragasztottak. Ekkorra a hengerek egy része már törött volt, mivel valaki megkísérelte felfeszíteni a lezárt ládikát. Jerry Fabris, az Edison Nemzeti Történelmi Park múzeumának kurátora 2005-ben akadt a tárolóra. Ám ebben az időben még nem rendelkezett a törékeny hengereken hallható felvételek digitalizálására alkalmas készülékkel. 2010-ben, amikor elkezdte meghallgatni őket, és meghallotta rajtuk a német beszédet, sejtette, hogy valami fontosra bukkant. Ekkor kezdte el a hengereket elemezni az Indianai és a Berlini Egyetem közös munkával.

Forrás: MTI