Egy csapat részeg ember hajkurász a hóban egy védtelen malackát, hogy utána borzalmas módon megkínozzák, kivégezzék, apró darabokra szedjék és felzabálják.

Sokaknak ez a kép él a fejében a disznóvágás rítusáról, és ilyenkor valóban teljesen jogos, hogy ezt a fajta gasztrokulturális szokást a világ egyik legkegyetlenebb dolgának tartják.

Ám nincs igazuk. A disznóvágás esemény, a disznóvágás ünnep, a disznóvágás hamisítatlan falusi rituálé, a magyar konyhaművészet egyik állócsillaga és alapköve. Mármint a hagyományos disznóvágás.

Amikor az apró birtokon élő család egész évben neveli, dédelgeti és hizlalgatja a malacot, mindenféle malacfinomsággal traktálja, hogy jó nagyra nőjön, és – a mai viszonyok között meglepő módon – mélységesen tiszteli is az állatot. Faluhelyen sem vágnak mindennap disznót. Általában télen, hogy meg ne romoljon a frissiben levágott hús, vagy sátoros ünnepekkor, amikor az egész pereputtyot jól kell lakatni.

A disznóvágás nem egy ad hoc dolog. Arra készülni kell. A szomszédnak, a sógornak, a ház népének és mindannak, aki remél belőle némi kóstolót. Ennek a szertartásnak természetesen elengedhetetlen állomása a pálinkázás, amikor – sok egyéb mellett – az állat egészségére is iszik az őt épp feldarabolni óhajtó csapat.

Megölni egy ekkora állatot nem könnyű dolog. Persze, mostanában már rengeteg alternatív módszer áll rendelkezésre, áram, szögbelövő, miegymás, de ha valaki rendesen akarja csinálni, akkor ez egy igazán embert próbáló feladat. Küzdelem, bár igaz, ami igaz, nem teljesen kiegyenlített, de a disznót megbökő embernek nagyon kell értenie a dolgát. Mellesleg, senkinek sem érdeke, hogy a disznó sokáig szenvedjen. Nem azért nevelték, hogy megkínozhassák, hanem azért, hogy megegyék.


Mert a hús finom, jó, és az ember egyik alapvető tápláléka, akármelyik vega próbál meggyőzni arról, hogy nem. És igen, a disznó meghal azért, hogy én éljek, de mikor volt ez máshogy? A baj nem azzal van, hogy az ember állatokat öl, hogy megegye őket, hanem a mai, ipari módon történő állattenyésztéssel és mészárlással. Amíg azt az egy disznót tisztelet és szeretet, jó meleg kis ól övezi, addig sanyarú sorsú társai többedmagukkal szoronganak egy fémketrecben, hogy miután kellően kerekre híztak a tápoktól, és futószalagon vágták őket le, talán sose kerüljenek az asztalra.

Mert mondjuk, ők lesznek a felesleg, a maradék, ami véletlenül megromlik, és a kukában végzi.

Most akkor melyik is a borzalmasabb?