Észak-Koreában folyton hajnal lehet. Vagy állandóan napnyugta. Mert mással magyarázni ezt a tömény és megtörhetetlen szürkeséget egyszerűen nem lehet.

Ez a szürkeség nem a betonból, nem a házfalakból, nem a kihasználatlan autópályákból jön, hanem az emberekből.

Ez a hangulatot, a diktatúrák összetéveszthetetlen szagát Kim Ir Szennek köszönheti az ország, meg is emlékeznek rá, amilyen módon csak lehet – plakát, vers, dal, nemzeti ünnep, a módszerek változatosak.

Damir Sagolj, a Reuters bosznia-hercegovinai származású fotósa hamar kiszúrta magának ezt a belső udvarra néző, kivilágított portrét.



Innentől csak annyi dolga maradt, hogy a hotelben, ahol megszállt, a lehető legmagasabban lévő szobát kérje, ami az épületre néz. Egyik hajnalban, épp napfelkelte előtt főzött magának egy kávét, rágyújtott egy cigarettára, és már csak abban kellett bíznia, hogy jó képet sikerült csinálnia.

A Phenjanban készült kép a World Press Photo Hétköznapok kategória egyedi nyertese, olyan szürreálisan tömöríti magába mindazt, amit az ember Észak-Koreáról gondol. Szürkeség és diktatúra, amiben az egyetlen fénycsóva Kim Ir Szen.